Irodalmi Szemle, 1999

1999/11-12 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Duba Gyula: A tények költészete (Mács József: Öröködbe, Uram I. című regényéről)

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

7. Grendel Lajos: Elszigeteltség vagy egyetemesség, 33.

8. Grendel Lajos: Rosszkedvem naplója, JAMK-j Forrás, Tatabánya, 1992, 22.

9. Grendel Lajos: Elszigeteltség vagy egyetemesség, 38.

10. Uo. 34.

11. Szirák Péter: Grendel Lajos, Kalligram, Pozsony, 1995, 49—50.

12. A Lívia név genealógiájához érdekes párhuzam Talamon Alfonz Titus Líviája, a maszkulin vonásokkal ékeskedő „színjátszó köri naiva” és „medvetáncoltató", lásd: Talamon Alfonz: Sámuel Borkopf: Barátaimnak, egy Trianon előtti kocsmából, Kalligram, Pozsony, 1998, 197-198.

13. Szirák Péter: A bizonytalanság szabadsága, in: Az Úr nem tud szaxofonozni, JAK-Balassi, 1995,124.

14. Abádi Nagy Zoltán: Az amerikai minimalista próza, Argumentum, Budapest, 1994.

15. Uo. 365.

16. Szirák Péter: Az Úr nem tud szaxofonozni, 124.

17. Mi Po: Utószó, in: Li Jü: A szerelem imaszőnyege, Medicina, Budapest, 1989, 339.

18. Jean Baudrillard: Amerika, Magvető, Budapest, 1996,156.

19. John Barth: Néhány szó a minimalizmusról, in: Raymond Carver: Nem ők a te férjed, Kalligram, Pozsony, 1997,13.

DUBA GYULA

A tények költészete

(Mács József: Öröködbe, Uram I. című kötetéről)

„Az elődeim gazdag parasztok voltak. Mács János dédnagyapámra azonban már csak egy harmadrész házhely maradt. Az sem sokat termett, mert örökké úton volt, Csetnekről Budapestre hordta a vasat. A lovak elszórták a trágyát, a fuvardíj meg a kocsmárosok zsebébe vándorolt. Három fiúgyermeke így csupán egy házhelynyi belsőséghez jutott. Dédnagyapámat a legkisebb testvér jogán az út melletti rész illette volna meg, de a bátyját megválasztották bírónak, s ez a körülmény azt mondatta vele:

— Menj te hátra, Jancsi, furcsa lenne, ha a bíróhoz hátra járnának a nagy sárban!

Dédnagyapám engedékeny természetű ember volt, beköltözött hát a tavasszal és ősszel sártengerrel körülvett szalmatetős házba. Zsórból nősült és a felesége öt gyermeket szült...”

így kezdődik idősebb Mács Józsefnek, az író apjának a regénye. Könnyedén, szinte játékosan, valahogy mégis komolyan. Kijelentő értelemben, szinte tőmondatokkal, kevéssé stilizáltan. Az író módjával használ metaforákat, nem él az átvitt képi ábrázolás módszerével, a szimbolizmust is elkerüli. A közvetlen és pontos magyaros stílus nyelvezetén mesél. Dramaturgiáját az élet folyása és az időben történő eseménysorok rendje határozza meg. Megkapó szöveg keletkezik, olvasmányossága mellett lényegretörőnek is érezzük. Jó érzéssel olvassuk, hatalmába kerít, sodrása magával ragad. Hatásán gondolkodva ráébredünk, hogy a szöveg varázsa rejtettnek tűnő, mégis ható líraiságában rejlik. A szabályos és tömör kijelentő mondatok sajátos költészetében. Úgy érezzük, valahol a lelkünk mélyén szólítanak meg. S amikor ennek okait kutatjuk, keressük a szöveghatás alapvető indítékait, váratlanul és meglepően a tényekre bukkanunk! Megsejtjük a mindennapi dolgoknak, az élet puszta tényeinek a költészetét. A fogalmak mögött megérezzük az életet! A reális