Irodalmi Szemle, 1999
1999/11-12 - ARCOK ÉS MŰVEK - Jakab István: A szlovákiai magyarság nyelvhasználatának gondjai az ezredfordulón (előadás)
A szlovákiai magyarság nyelvhasználatának gondjai az ezredfordulón egészítenénk ki: ettől annak jellege nem változnék meg, hiszen a standard belső nyelvtípus értékű nyelvváltozat. Belső nyelvtípusról csak akkor beszélhetünk, ha két nyelvváltozat mind szókészletében, mind pedig grammatikai vonatkozásokban különbözik egymástól (vö. Benkő Loránd: A magyar irodalmi írásbeliség a felvilágosodás korának első szakaszában). Márpedig nyelvhasználatunkban nincsenek a sajátos standardjelleg miatt szükségesnek tartott grammatikai eltérések a magyar standardtól; a tapasztalható eltéréseket nyugodtan tekinthetjük hibáknak. A más nézeteket valló nyelvészek most már kerülik a szlovákiai magyar standard kifejezés használatát, s kompromisszumos megoldásként az egyetemes magyar standard szlovákiai változata kifejezés szerepel írásaikban. A standardot is, a többi változatot is az általános jelentésű nyelvváltozat szóval jelölik. Ez ellen nem lehet kifogásunk; de mivel a nyelvváltozat szónak nagyon tág a használati köre nyelvünkben, ajánlatosabb lenne a már említett belső nyelvtípus fogalmát elkülöníteni, s belső nyelvtípusokon belül megkülönböztetni nyelvváltozatokat. Szlovákiában — az én rendszerezésem szerint — három belső nyelvtípust különböztetünk meg: 1. az egyetemes magyar standard (szlovákiai változata); 2 a nyelvjárás(ok); 3. egy szubstandard jellegű belső nyelvtípus, amely magán viseli mind az egyetemes magyar standard bizonyos jegyeit, de még a nyelvjárás(ok)hoz is nagyon közel áll; ugyanakkor mind szókészleti, mind grammatikai szempontból különbözik bizonyos mértékben az első két nyelvtípustól; mindezeken kívül jellemző rá a szlovák hatásra keletkezett szókészleti elemek (pl a standardba be nem fogadható tükörszók és -kifejezések, valamint a tükörfordítással keletkezett jelentéskölcsönzések), továbbá a szlovák hatást mutató grammatikai szerkesztésmódok előfordulása. Ezt talán a regionális köznyelviek) kifejezéssel jelölhetnénk legpontosabban. Természetesen más rendszerezéssel is találkozhatunk. Ajánlatos lenne már egységesebb véleményt kialakítani ezekben a kérdésekben. (Elhangzott a Magyar Professzorok Világtanácsának és a társrendező szervezeteknek, intézményeknek Tudomány és anyanyelv címmel 1999. november 5 — 6-án megrendezett nyíregyházi ankétján.)
