Irodalmi Szemle, 1999
1999/11-12 - ARCOK ÉS MŰVEK - Jakab István: A szlovákiai magyarság nyelvhasználatának gondjai az ezredfordulón (előadás)
A szlovákiai magyarság nyelvhasználatának gondjai az ezredfordulón rehabilitácia szót rehabilitáció-vá alakítják, akkor nem lehet kifogás a szóhasználatuk ellen. Addig kevesen jutnak el, hogy egyik-másik ilyen szót magyar képzővel is el lehet látni, hiszen pl. a rehabilitáció-nil magyarosabb az -ás képzős rehabilitálás. Néha — vagy talán elég gyakran — azonban rosszul alkalmazzák a receptet, mert nem tudják, hogy a latinban -ia végződésű szavak is vannak, s mi, magyarok ezeket ilyen végződéssel vettük át. S hallhatunk (ez a jelenség általában a beszélt nyelvváltozatra jellemző) ilyen szóalakokat: evidenció, tendenció, szentenció, sőt valaki nagy igyekezetében konferenció-t mondott. Az idegen szavak alakjának a szlovák deklinációrendszerhez való igazítása végett sok latin eredetű szónak elhagyják az -us, -ius, -um végződését, s ezek az idegen eredetű szavak bizony megcsonkítva kerülnek néha a magyarok szóhasználatába is; pl. infarkt (infarktus), funkcionár (funkcionárius), dokument (dokumentum) stb. A magyarban használatos alak megalkotására nehéz megtanítani azokat, akik nem tanultak latint. Az alaki eltérések a keresztneveket is érintik. Közkedvelt név az Alica; sokan nem is tudják, hogy a magyarban az Aliz a\ak felel meg neki. Nem mindenki tudja, hogy a francia eredetű Ivett, Henriett vagy a latinos formájú Ivetta, Henrietta felel meg a szlovákos rövid t-s Iveta, Henrieta alaknak. De néha a magyarítást is túlzásba viszik. Gyakori név lett az Adrianna a francia eredetű szlovákos Adriena helyett. Nem tudják, hogy a szokásos magyar megfelelő az Adrienn; vagy latinos megfelelője is lehet nyelvünkben e névnek: az Adriána. Valószínűleg ez utóbbi alak hatott a magyar formának vélt Adrianna elterjedésére, jóllehet viselői az Adrienn és az Anna összetételét érzik benne, mint sokan a Marianna névben — szintén indokolatlanul — a Mária és az Anna összetételét (vö. Marianus, Mariana), hiszen vannak így keletkezett nevek is (vö. Annamária). Nem hagyhatjuk említetlenül a szlovákos mondatszerkesztésmódokat sem; pontosabban a szlovákos vonzatok vagy a prepozíciós (elöljárós) szlovák szerkezetek tükörfordításos átvételét magyar szövegünkbe. A magyarországi orvosok vakbél/e/ operálnak vagy műtenek (valakit), mert mindkét ige mellett a -val, -vei ragos vonzattal fejezzük ki az okot. A felvidéki magyart többnyire vakbélre operálják (ritkábban műtik), mert a szlovák a -ra, -re ragnak megfelelő na prepozíciót tartalmazza az operovať ige mellett az ok kifejezésére. (Az operál vagy műt valamire szerkezet állítólag az észak-magyarországi területek egy részén is előfordul nyelvjárási vagy regionális használatban.) Felvidéki magyarjaink a -ra, -re ragos vonzatot „érzik” jobbnak; a -val, -vei ragosban eszközhatározói jelentést feltételeznek. A magyar ember általában valamilyen betegségben (rákban stb.) hal meg, a felvidéki magyar: betegségre — szintén a szlovák vonzat prepozícióhasználatának analógiája alapján (na rakovinu stb.). Nagyapánkat, sőt apánkat is valamilyen betegséggé/ (pl. májbaj val) kezelte az orvos, a mai felvidéki emberek nagy részét már betegségre (pl. májbaj ra) kezeli. A megnősül ige mellé gyakran odakerül a -val, -vei ragos vonzat társhatározóként, mert a szlovák oženiť sa szerkezeti megfelelő felveszi, ha fontosnak tartja a beszélő a nő megnevezését is: Jancsi megnősült Margittal (Janko sa oženil s Margitou). Használóit nem zavarja,
