Irodalmi Szemle, 1999
1999/11-12 - ARCOK ÉS MŰVEK - Jakab István: A szlovákiai magyarság nyelvhasználatának gondjai az ezredfordulón (előadás)
A szlovákiai magyarság nyelvhasználatának gondjai az ezredfordulón tanító szónak e tágabb jelentésben való használatakor sokkal bonyolultabb jelenség megy végbe, mintsem azt ezzel az egy szóval megnyugtatóan ki lehetne fejezni. Ez a jelentéskölcsönzés ugyanis nem egymagában, más jelenségtől elszigetelve megy végbe, hanem szerepe van benne a szó szerkesztettségének is. Hiszen a morfémaszerkezet provokálja a beszélőt, a nyelv használóját, hogy éppen ehhez a szóhoz kapcsolja a kölcsönvett szlovák jelentést, ne pl. az oktató vagy éppen a pedagógus szóhoz. Az učiteľ és a tanító morfémafelépítése eléggé hasonló egymáshoz. Tehát a tükörfordítás tényéhez nem fér kétség. Egyébként ha a pedagógus szóhoz kapcsolná a szóban forgó jelentést, nem is követne el szóhasználati hibát, mert ez az učiteľ értelmi megfelelője ebben a jelentésben. Én magam tehát — jobb híján egy kicsit körülírásszerűen — így nevezném ezt a jelenséget: tükörfordítással végbemenő jelentéskölcsönzés, eredményét pedig: tükörfordítással keletkezett jelentéskölcsönzés. Lehet, hogy idővel akad jobb megoldás. A másik vizsgálandó elemünk a vysoká škola — főiskola pár. A főiskolai tanító kifejezéssel a könyv fordítója — a szerző szóhasználata alapján — valójában nemcsak a főiskolák pedagógusait pontosabb jelöléssel: oktatóit nevezi meg, hanem az egyetemek, főiskolák, akadémiák stb. (tehát a felsőoktatási intézmények) oktatóit is. A szlovák vysoká škola ugyanis nem csupán egy iskolatípust jelöl a szlovákban, hanem mindegyiket, amelyiket a felsőoktatási intézmények kategóriájába sorolhatjuk. Akiről tehát nálunk azt mondják, hogy érettségi után főiskolára megy, korántsem biztos, hogy valóban főiskolán folytatja tanulmányait; lehet, hogy valamelyik egyetemi karon. Csak az történt, hogy a főiskola szóhoz vettük kölcsön a vysoká škola ’felsőoktatási intézmény1 jelentését, mert szerkesztettségi szempontok alapján ezt gondoltuk a szlovák kifejezés megfelelőjének. Tehát a tükörfordítás tényét itt sem zárhatjuk ki, noha nem tükörszót hoztunk létre. E két szó vizsgálatának lezárásaként mondjuk még meg, hogy az említett könyv címének: A tanítók összállami konferenciája — ez lett volna az értelmi megfelelője (magyarosabbra cserélve a celoštátna tükörszavának látszó összállami tagot>. A pedagógusok országos konferenciája. Sajnos, a tükörfordítással együtt járó jelentéskölcsönzésre a példák garmadáját sorolhatnánk fel. Az idő szorításában azonban csupán néhány gyakoribb esetre szorítkozhatunk, arra is csak röviden, vázlatosan. Az előbb vizsgált két jelenség tematikai vonatkozásánál fogva is — főként a nyelvileg műveltebb személyek nyelvhasználatában fordul elő, de használják őket a falusi emberek is. Szintén a műveltebbek szóhasználatában gyakoribb a küldetés főnév. A magyarban általában személyekkel kapcsolatban használjuk, mégpedig két jelentésben: L valakinek a hivatalos megbízatása, amelynek teljesítésére valahová el- vagy kiküldik az illetőt; 2. életcél, hivatás. Az 1. jelentéssel kapcsolatban olykor — igen ritkán szó lehet valaminek (tárgynak, dolognak) a küldetéséről is, ha azt valahová küldik. Nemrég egy űrállomás „sikertelen küldetéséről” számolt be a magyar sajtó. A 2 jelentéssel (’életcél’, ’hivatás’) összefüggésben azonban indokoltnak látszik a megszorítás (személyre, esetleg személyek bizonyos csoportjára, szervezetére vonatkoztatás). A szlovákiai magyar értelmiségiek között azonban gyakoriak az ilyen kifejezések: az
