Irodalmi Szemle, 1999
1999/11-12 - ARCOK ÉS MŰVEK - Jakab István: A szlovákiai magyarság nyelvhasználatának gondjai az ezredfordulón (előadás)
A szlovákiai magyarság nyelvhasználatának gondjai az ezredfordulón még erősebben hatása alá kerül a szlovák nyelvnek. Ezek közül a nyelvileg műveltebbek talán jobban tudják ellenőrizni nyelvhasználatukat, mint az egyszerű falusi ember, de ilyen kevés van. Főként a hivatalnokok között van kevés, akik — még ha magyarok is, sőt egymással is magyarul beszélnek —, jobban megértik egymást, ha a saját munkakörükhöz tartozó fogalmakat szlovákul említik. (PL: „Elkészítetted már azt a výkazt (kimutatást)?”; „Predvola- niét (idézést) küldtem az ügyfélnek”; stb.) Lehet, hogy magyar néven is ismerik ezeket a fogalmakat, de a szlovák környezetben hamarabb felidéződik a szlovák név, mint a magyar. Egyébként a háború utáni években nagyon sok volt nyelvhasználatunkban a szlovák szó még a falusi környezetben is: az akkori új fogalmakat ilyen néven ismerte meg a lakosság. Hiába ismerte az elnök szót, ha azelőtt rendszerint valamely szervezet fejét jelölte vele; így a bíró helyére került elnök előbb predseda lett, s csak később kezdték jelölni az elnök szóval. A szövetkezeti elnök funkciója meg új volt számukra, így előbb az elnök helyett szintén a predseda szóval jelölték az ezt betöltő személyt — sőt sok helyen a szövetkezet helyett is a družstvo jelölte a nem éppen önkéntes egyesülést —, csak később váltották fel ezeket a szlovák elemeket a magyar nevek. A könyvelő szót még azelőtt alig hallotta a falusi ember, nem csoda hát, hogy a szövetkezet könyvelőjére előbb az účtovník szót alkalmazták, később terjedt el köztük a könyvelő szó. Szerencsére ezeknek a szlovák elemeknek nagyobb része — a fogalmak magyar nevének megismerése után, főként a magyarországiakkal való gyakoribb érintkezés, a magyar nyelvű rádió-, később televíziós adások hatására kiszorultak a használatból, illetve felváltotta őket magyar megfelelőjük (De azért néhány még mindig akad belőlük) Ezeknek a kiszorítását nyilván az a tény is elősegítette, hogy használóik maguk is idegennek érezték őket, így nemcsak a nyelvművelés küzdött felcserélésükért, hanem — főként esztrádműsorok keretében — maguk is, szinte kipellengérezve saját nyelvhasználatukat Sokkal több gondja van nyelvművelésünknek a szavak jelentésével kapcsolatban előforduló hibákkal, mint a szlovák szavak használatával volt. A szó jelentését nem érzékelik a nyelv használói úgy, mint az alakját; erre csak következtetni tudnak a szókapcsolatokból, mondatokból, tehát a szó hibás jelentésben való használata kevésbé vehető észre, mint a hibás alakban való előfordulása vagy éppen idegen mivolta. A kétnyelvű környezetben élő emberre az jellemző, hogy idővel akkor is fordít, amikor nincs a kezében az idegen nyelvű szöveg, vagyis amikor magyarul beszél. A szlovák analógiák egy bizonyos idő után annyira hatnak rá, hogy kialakul benne a mechanikus fordítás reflexe: gondolatait magyarul is úgy alakítja, hogy formailag magyar szavakból álló közlésében felismerhetővé válik egy-egy szónak a szlovákból kölcsönzött jelentése vagy éppen a szavak szerkezetbe állításában a szlovák szerkesztésmód. De nézzük meg ezeket a jelenségeket a példák tükrében is! Deme László is többször megállapította írásaiban, hogy kisebbségi — vagy az ő szóhasználata szerint: nemzetiségi — társadalmakban nagyobb az egyén elbizonytalanodása a szóhasználati kérdésekben, mint a nemzeti társadalmakban. Nálunk is sok a szótévesztés, hibás szóválasztás. Ez utóbbiaknak nagy részét az a tény okozza, hogy fordításkor a szlovák szó vagy szókapcsolat
