Irodalmi Szemle, 1999

1999/11-12 - ARCOK ÉS MŰVEK - Kovács Sándor Iván: Apa és fia (Amadé Antal és Amadé László költészetéről (tanulmány)

Apa és fia

De nem rajzolhatni: mely kegyes formája!

A késő barokk új aspektusa a travesztációval bagatellizálja a mitológiát, a hősiességet. Amadé László „hosszabb poétái elbeszélése” e tekintetben egy már nem is Zrínyi, hanem Gyöngyösi utáni pozíciót foglal el. Gyöngyösi természetesen nyúl a mitológiához, amikor a Kemény János mázsás bilincseit felrakó hat kovácsmestert „az Aethnábul / Vulcanus mívének szennyes barlangjábul” származott „merő félördög”-nek mondja, s bilincs mester-reme- kükben „Magát vélné itten Vulcanust művelni” (II, 3. rész, 17—31). Amadénál szerelmesében lángol Vulcanus tüze, az ő szíve műhelyében készül az a vasbékó, amit a széptevő szívére s kezére vernek:

Vulcanusnak tüze benned munkálkodik,

Mint mikor műhelye tüzekkel lángőzik,

Mikor az Aethnában tüzesen dolgozik,

S Cyclops társaival az tűzben szikrázik. [...]

De látszik: Vulcanus nálad az Cupido, [...]

Jaj, talán nékem is most vasat szívemre,

Szíved műhelyében békót vet kezemre,

S azzal örökössen rabbá tesz éltemre,

S mindaddig zárva tart tenálad végtemre.

Amadé Antal valamicskét még matatott a Vezúv hamujában. Amadé László rokokóbb csizmája szétrúgja az utolsó marék tűzhányóhamut is, s szíve hölgyének kezecskéjébe teszi Vulcanus-Cupido pici pörölyét: hadd forgassák a szívműhelyben. Ez már nem imitáció, a travesztációnál is több: a travesztációk travesztációja (ahogy Baróti Dezső mondta a két Amadé valamelyik kortársár

Zemplényi Attila Író kérésemre készült kiegészítései új változatát lásd Irodalomismeret, 1994/2-3., 71-72.