Irodalmi Szemle, 1999

1999/11-12 - ARCOK ÉS MŰVEK - Kovács Sándor Iván: Apa és fia (Amadé Antal és Amadé László költészetéről (tanulmány)

Apa és fia

folyó, meg nem álló, percenő óra az igaz szerelem állandóságát példázza. Az óra gazdája és felesége talán ilyen idilli időt éltek egymás mellett. Ezt köszönti, ezt irigyli a „raptissime” elküldött vers 1736 nyarán. Amadé azzal végzi versgyűjteményét, amivel kezdte: elmélkedéssel az idő szüntelen folyásáról — voltaképpen a szerencséről. Az élet megtagadta tőle, de megadatott neki, hogy szerencsétlenségét maradandóan kimondhassa verseiben.

(2)

A könnyelmű huszártiszt, Amadé László (1703—1764) Grácban iskolatársa volt a jezsuita Faludi Ferencnek. Két világ, mégis hasonló költészet. Összevetésük, mint Zrínyié és Gyöngyösié, Négyesy 1892. évi Amade-kiadása óta hagyomány. Négyesy úgy látja: „a szigorú erkölcsű szerzetes” és „a könnyűvérű világfi és katona” objektivitása és szubjektivitása különbözik; „Faludi a formában erősebb, Amadé a tartalomban”; Faludinak „ritka nyelvgéniusza volt”, Amadé „nyelve egyenetlen”, kevésbé „behízelgő” és „szabatos”, amelynek sok szava csak „a rím kedvéért van alkalmazva”. De a verselésben egyik sem alávalóbb a másiknál: „mind a kettőnek igen jó ritmusérzéke van, mind a kettő sokféle formát mível (...) és a ritkábbnál ritkább szerkezeteket kedveli.” Faludi e téren is önmérséklőbb, Amadé szertelenebb, nála „a strófa széthull apró sorokra”. Amadé inkább „érzékből versel”, de „kevesebb műgonddal, mint Faludi”. A két Amadé között is elkelne egy ilyen paralela: vajon ismerték-e egymás költői műhelyét, tanult-e egyik a másiktól, hogy tekinthetett apja tehetséges költészetére az ambiciózus fiú, aki a magyar hagyományon túl a német, olasz gáláns költészet és zene ösztönzéseit is kamatoztatta, aki a kard vagy pipaszár helyett olykor a hegedűt is kézbe vette?

Az ifjabb Amadé a Dunát betonbilincsbe verő erőművével elhíresült csallóközi faluban, Bősön, a cseh partizánról elnevezett Gabčikovóban született. Bőst még magyarok is népesítik, de hogy a község névtáblájára ezt is odaírhassák Gabčíkovo alá, arról a nemrég múlt mocsáros időkben népszavazást kellett tartani. Amadé László is a kiváló jezsuita iskolák neveltje, Grácban zenei műveltsége alapjait és a filozófiai magiszterséget szerezte meg. Apród lett az érseki udvarban, de fejedelmien költekezett, s ezen első házasságával sem sikerült segítenie: Orczy Zsuzsanna (a költő Orczy Lőrinc nővére) 1730-ban meghalt. Következett a katonaság, két év itáliai szolgálat, majd egy válással végződő második házasság. Amadé még egyszer felvette az egyenruhát, aztán pozsonyi kamarai tanácsosként kereste a rangjához nem mindig méltó kalandokat.

Weöres Sándor úgy látja: „Amadé Lászlóra nem a régi vágású, lassú tizenkettesek, hanem a rövid soros, lenge, csipkézett versformák jellemzőek. Hasonlítanak az olasz vígoperaáriák bámulatos könnyűségű szövegeire. Ez a változatos, virtuóz strófaalakítás akkor nálunk teljesen új volt, váratlan és hihetetlen teljesítmény. Csakhogy, mint az olasz bravúzáriaszövegek is, súlytalan röptükben meglehetősen üresek. (...) A szerelmi epekedés közhelyeinek ily sokszoros kötöttségében is könnyűnek látszó szárnyalása eljut az értelmetlen dalolásig, a semmilyen nyelvű, modern lettrizmusig.” Ennek a magyar lettrizmusnak Faludi Újdon új policiája egyik első kísérlete: hármas ü