Irodalmi Szemle, 1999

1999/11-12 - KORTÁRS MAGYAR IRODALOM - Nemes Nagy Ágnes: A szabadsághoz, Szobrokat vittem, Mesterségemhez, Madár (vers)

KORTÁRS MAGYAR IRODALOM

Ha volna bennem valami imádat, elébe hullnék csukló térdemen: csakis reá tűzd győztes glóriádat, mert szép, mert él és mert — lélektelen.

Szobrokat vittem

Szobrokat vittem a hajón, hatalmas arcuk névtelen.

Szobrokat vittem a hajón, hogy álljanak a szigeten.

Az orr s a fül porca között kilencvenfokos volt a szög, különben rajtuk semmi jel.

Szobrokat vittem a hajón, és így süllyedtem el.

Mesterségemhez

Mesterségemhez, te gyönyörű, ki elhiteted: fontos élnem.

Erkölcs és rémület között egyszerre fényben s vaksötétben,

mint egy villámszaggatta táj szikláin, ahol állhatatlan roppant felhők — nagy, gomolyos agyvelők — tüze összecsattan,

s a tűzzel csíkos levegőben szülik a szüntelen csatát, sejt-korom óta ismerős végtelen Buda-ostromát,

hol minden vibrál és veszendő, hol minden férceit, foszladó, hol rojtosodik már a szív, s egyetlen szálon függ a szó,

a szó, amely a földből égbe sistergő döngés ütemét ingázza folyton, összevétve önrángását, s a fellegét —