Irodalmi Szemle, 1999
1999/11-12 - KORTÁRS MAGYAR IRODALOM - Mészöly Miklós: Jelentés öt egérről (novella)
KORTÁRS MAGYAR IRODALOM erkölcs és rémület között, vagy erkölcstelen rémületben, mesterségem, mégis te vagy, mi méred, ami mérhetetlen, ha rángva is, de óraként, mely képzelt ütemet rovátkol az egy-időn — mégis a fényt elválasztja az éjszakától. Madár Egy madár ül a vállamon, ki együtt született velem. Már oly nagy, már olyan nehéz, hogy minden léptem gyötrelem. Súly, súly, súly rajtam, bénaság, ellökném, rám akaszkodik, mint egy tölgyfa a gyökerét, vállamba vájja karmait. Hallom, fülemnél ott dobog irtózatos madár-szive. Ha elröpülne egy napon, mostmár eldőlnék nélküle. MÉSZÖLY MIKLÓS Jelentés öt egérről December húszadikán költöztek be az egerek a kamrába, szám szerint öten, két nőstény és három hím. A kopasz vadszőlőn kapaszkodtak föl a második emeletig, az indák odáig felnyúltak. Mint valami izomrost-preparáció, olyan volt a fal, s ez a hálózat volt az egyetlen biztos út a pincétől a kamraablakig. Vándorlásuknak nem volt különösebb oka, csupán a megszokott. Az élelemhiány, a mindennapos szénlapátolás robaja, s hogy nem akadt üreg, ahová behúzódhattak volna. Ösztöneikben az rögződött, hogy a védett üregekben egyúttal jóllakottak is. A pince cementes volt, sehol egy rés. Nyáron faládák álltak az egyik sarokban, de ezek eltűntek ősszel. Maradt a szén. Ha lapátoltak belőle, a villanyt is felgyújtották, s ez ideges futkosásra késztette őket. Csak a széndarabok között bújhattak el. A szén viszont porlott — az egyetlen, ami mállott a
