Irodalmi Szemle, 1999

1999/11-12 - KORTÁRS MAGYAR IRODALOM - Mándy Iván: Elősző helyett, Mit akarhat egy író? (tárca)

KORTÁRS MAGYAR IRODALOM

— Trágyázzák is — mondta az őszülő asszony. — Elég lesz egy évre húsz pengő?

— Ne tessék fizetni — mondta Bánné. — Nem lesz annak a fának semmi baja.

Az idegen asszony még egyszer kirakta a retiküljét, és hat tízpengőst számolt az asztalra.

— Három évre kifizetem az ápolási díjat — mondta —, de ígérje meg, hogy szépen gondját viseli.

Bánné köhintett.

— Megígérem — mondta rekedten.

Az őszülő asszony elővette tükrét, s egy piszkos puffal kipúderezte arcát. Aztán megint végignézett Bánnén.

— Megmozdult már?

Bánné megint köhintett.

— Meg.

Az asszony elindult, visszafordult.

— Meddig él egy hárs? — kérdezte.

— Sokáig — mondta Bánné.

— Mégis? — kérdezte az őszülő asszony. — Száz évig is?

— Még annál is tovább.

Az őszülő asszony biccentett. Karjára akasztotta az ernyőt, és kiment.

— Öntözzék is! — mondta szigorúan. Az ajtóból még egyszer visszanézett Bánnéra.

— A viszontlátásra — mondta, de nem nyújtott kezet, és nem is nézett többet vissza. Ernyője hangosan kopogott a téglajárdán.

Bánné állt egy kicsit, aztán eltette a pénzt. Az a hír járta, hogy a visszavonuló német csapatok minden élő állatot elrekvirálnak. Munkához látott. Könnyen és kecsesen végezte dolgát, látszatra fáradtság nélkül, mint egy táncosnő, aki füllel nem hallható zenére mozog.

MÁNDY IVÁN

Előszó helyett

Azt mondta Rózsi a Károlyi-kertben:

— Már megint me^y ahhoz a Schöpflinhez!

A pádon ültünk. Én spenótzöld zakóban, a barna nadrágot akárcsak egy nyugdíjas honvédtiszttől örököltem volna. Rózsira néztem, és vállat vontam.

— Azt hiszem, most olyat viszek, olyan elbeszélést...

— Á — mondta Rózsi —, rólam is írhatna már valamit, az sokkal értelmesebb lenne. — Kicsit hallgatott, majd hozzátette: — És azzal talán a Schöpflin se dobná ki.

Erre igazán nem tudtam mit mondani. Rózsi nevelőnő volt, egy kövérkés kislányt nevelt. A kislány előttem ugrált, rugdalta a port és a homokot, és közben ütemesen kiabálta:

— í-ró I-ván! í-ró I-ván!