Irodalmi Szemle, 1999

1999/11-12 - Csordás János: A csomag (elbeszélés)

A csomag

a kezem. De miért is remegett volna? Három darab ezrest az asztalon hagytam, költőpénznek szánva.

Lezuhanyoztam, rendbetettem a külsőmet, s megborotválkoztam. Az olcsó zsilettemet eldobtam, erre már többé nem lesz szükségem. Valahogy más embernek éreztem magamat.

Egy hónapig nem nyúltam a többi pénzhez, tisztes távolságból nézegettem, ha kedvem tartotta. Úgy kezeltem, mint egy kiállítás értékes tárgyát. Olykor ugyan kísértett a költekezés vágya, de nemet mondtam rá. Fizetésem negyedét félretettem, a maradékból pedig szolidan felruházkodtam.

Az eltelt harminc nap tapasztalatai alapján semmilyen jel nem utalt arra, hogy valaki is keresné a csomagot. Ez a helyzet megnyugtatott. Nem állt szándékomban elhamarkodni a cselekedeteimet.

Tervet készítettem, megszerkesztettem vállalkozásom forgatókönyvét. Bújtam az újságok hirdetéseit, a számomra érdekeseket kivágtam és eltettem. Eljártam Rimaszombat önkormányzati testületének nyilvános üléseire, ahol fontos döntésekről értesültem, mindamellett jól szórakoztam egyes képviselők nevetséges felszólalásain. Rövid idő alatt információk tömkelegét gyűjtöttem be, jelentős részüket alaposan ellenőriztem, biztosra akartam menni. Bankszámlákat nyitottam, útlevelet készíttettem, telefonkártyát vásároltam. Napról napra mind jobban elmélyültem ebben a kedvemre való tevékenységben.

Hosszabb szabadságot vettem ki, eljött a cselekvés ideje. Elutaztam a kiszemelt városok egyikébe, Losoncra. Sorra megtekintettem azokat az épületeket, amelyeket a hirdetések alapján időközben eladásra kínáltak. Az egyik a külvárosban felkeltette az érdeklődésemet. Hatalmas telken terült el, távol a lakóterülettől, egy otromba csarnok szomszédságában. Két hét elteltével nyélbe ütöttem az adásvételi szerződést. Beszélgetésünk során kiderült, túl akar adni a portán, sürgősen pénzre van szüksége. A házat szüleitől örökölte, nem tartott rá igényt, évekig kihasználatlanul hagyta. Ajtajait, ablakait és mindazt, amit el lehetett mozdítani, már ellopták, tetőcserepet is csak elvétve lehetett látni. Imigyen áron alul jutottam a telekhez és az épülethez.

Egy másik hirdetésre reagálva később bérbe adtam a telket egy kutyakereskedőnek, aki buldogokat és dobermanokat telepített be az udvarra. Ezzel megoldódott az objektum őrzése, ráadásul még fizettek is érte.

Az első akciót követően méginkább ráhajtottam. Szokatlan, bizsergő érzés költözött belém, úgy tetszett, enyém a világ. Motivált a sikerélmény, módfelett élveztem a dolgot.

Elutaztam a kiszemelt másik városba, Tornaijára. A központban egy eladásra kínált lepusztult épületet vettem meg. Ennek a megszerzése már komolyabb utánajárást igényelt, rendezetlen volt a telek tulajdona. Az adásvételi szerződés aláírásával azonban pont került az ügy végére.

Tervem szerint a következő lépés megtételéhez szükségem volt pár napra, ezért ideiglenesen beköltöztem Tornaija egyetlen szállodájába. A hasznosat összekötöttem a kellemessel. Midenekelőtt ellátogattam a legforgalmasabb csapszékbe, kitippeltem egy alkalmasnak látszó munkanélkülit. Másnap néhány társával együtt szorgalmasan bontotta a telken levő rozzant épületet. Svarcban dolgoztak, igyekezniük kellett. Ez alatt az idő alatt eljártam a strandra úszni,