Irodalmi Szemle, 1999

1999/11-12 - Csordás János: A csomag (elbeszélés)

Csordás János

A csomag

Valamelyik este hazafelé menet egy csomagra bukkantam a járda melletti magas fűben, ott lapult árván és magányosan, sorsára hagyatva. Egyszerű kartondoboz volt műanyag ragasztószalaggal leragasztva. Magam sem értem, miért, hirtelen arra gondoltam, valaki kidobhatta a robogó járműből. Töprengés nélkül felvettem. Súlyából ítélve nem tűnt különösen nehéznek.

Otthon, a garzonlakásomban óvatosan bontottam fel, fogalmam sem volt róla, mit tartalmaz. Átvágtam a fedelét, s egy fekete fóliába burkolt szögletes valamit emeltem ki belőle. Olyan elővigyázatosan, mintha robbanószerkezetet fognék. Midőn a fóliát szétfeszítettem, majdhogynem elállt a lélegzetem. A szemem kimeredt a csodálkozástól, egy lépést hátráltam. Megrökönyödtem a látványtól.

Bankjegyek tornyosultak előttem... ezerkoronás címletekben! Időbe tellett, amíg megszámoltam a teljes összeget. A bankók valódiaknak bizonyultak, valamennyi használtnak látszott, különböző szériákból származtak. A kezem remegett az idegességtől, kapkodtam, s ahogyan nőtt az összeg, úgy fokozódott bennem a belső feszültség. Izgalmamban verejtékeztem, nem győztem törölgetni a homlokomat. Végül akaratomon kívül felkiáltottam.

Három és fél millió korona hevert előttem! Nem akartam hinni a szememnek. Ez nem lehet igaz! Három és fél millió korona!, szaladt ki óhatatlanul a számon. Elborzadtam. Soha nem láttam ekkora halom pénzt. Abban a pillanatban nem tudtam, mit tegyek. Örüljek-e, hogy a véletlen szerencse folytán egyszeriben „milliomossá” váltam, avagy szomorkodjak, hogy ilyen „gond” szakadt a nyakamba... Fölöttébb szerencsésnek éreztem magamat, nem titkoltam határtalan boldogságomat sem.

Miután lehiggadtam, nekiültem gondolkodni. Törtem a fejemet, tervezgettem, számos ötlet halmozódott egymásra. Nemsokára felülkerekedett bennem a kimerültség elviselhetetlen állapota. Aznap meg se álltam, egész délután lótottam-futottam. Gondolataim összekuszálódtak, rohamos tempóban tört rám az álmosság. A fejem meg-megbicsaklott, elszenderedtem.

Reggel arra ébredtem, hogy ruhástul aludtam el a kanapén. A pénz ott hevert az asztalon, szépen egymás mellé rakva, kötegekben. Ennek láttán felélénkültem. Kipihentnek és frissnek éreztem magamat. Nem tétováztam, eldöntöttem: ettől a perctől kezdve változtatok az életemen. Régóta dédelgetett vágyaimat most valóra válthatom! A havi fizetésemből erre képtelen lennék. Felpattantam, hogy minél hamarabb kezdjem el ezt a napot.

Legelőször biztonságos helyre raktam a pénzt. Érdekes módon nem remegett