Irodalmi Szemle, 1999
1999/11-12 - Alabán Ferenc: Komparatisztikai időszerűségek az irodalomban (Magyar—szlovák vonatkozások, esszé)
Komparatisztikai időszerűségek az irodalomban kénytelen lesz párbeszédet folytatni. A módszertani újraalapozás a hagyományos összetevőkön túl a szövegszociológia, az ideológiakritika mellett a szemiotikái és az intertextuális szempontokat, valamint a tudományközi vizsgálatokat is bevonja a kutatásokba, s a komparatisztikát már „dialogikus tudományként” igyekszik elfogadtatni, amely alkalmasnak bizonyulhat az irodalmi iskolák közötti közvetítésre is. A szlovák—magyar irodalmi kapcsolatoknak van egy, a regionálisnál szélesebb vonzásköre, amely feltételezi a terminológiai és az értelmezésbeli különbségek áthidalását, valamint az alapkutatások nélküli, mégis kézenfekvőnek tartott folyamatok és nézetek felülvizsgálatát. Ez elsősorban a nemzeti irodalomtörténetekbe került prekoncepciók eloszlatása és annak a tudatosítása, hogy a szlovák—magyar kapcsolatok kutatása nem lehet végcél, mert az csupán egy részterület, amely az irodalmi hatások hálózati rendszerében alá van rendelve egy nagyobb zónát felölelő vállalkozásoknak. Nyilvánvaló, hogy a közép-európai, illetve kelet-közép-európai szintézis nem képzelhető el olyan tanulmányok és monográfiák nélkül, amelyek két irodalmi jelenség világát és kapcsolatát ne vizsgálnák komplex módon. Másrészt: a komparatisztika eredményeinek figyelembevétele nélkül saját nemzeti irodalmunkat sem ismerhetjük meg igazán, mert nemzeti sajátosságnak minősít(het)jük azt, ami valójában közös, sőt nem csupán a magyar és a szlovák irodalomban és kultúrában az, hanem még további, kelet-közép-európainak tartott irodalmakban és kultúrákban hasonló vagy azonos. A feltárt komparatisztikai tények nemzeti irodalomtörténetbe való beillesztésével nyilván módosul a körkép; az új ismeretekkel a magyar és a szlovák irodalom történetszemléletéhez szolgáltathatunk újabb adalékokat, a műfaji vonatkozásokat színezhetjük és kiegészíthetjük, vagy éppen az irodalmi folyamatok intenzitását és differenciáltságát pontosíthatjuk. Ezek felismerése és tisztázása pedig az irodalom közvetett és közvetlen megismerését segítik elő. A TÉMÁHOZ AJÁNLOTT NÉHÁNY FONTOS SZAKIRODALOM: — Dionýz Ďurišin: Összehasonlító irodalomkutatás, Budapest, 1977 — Az összehasonlító irodalomtörténet klasszikusai, (szerk. Lengyel Béla), Budapest, 1995 — Fried István: Kelet- és Közép-Európa között. Irodalmi párhuzamok és szembesítések a kelet-közép-európai irodalmak köréből. Budapest, 1986 — Rudolf Chmel: Két irodalom kapcsolatai. Bratislava, 1980 Literatúry v kontaktoch, Bratislava, 1972 — Kol.: Tradície a literárne vzťahy (red. M. Bakoš), Bratislava, 1972 — Csehszlovák—magyar kulturális kapcsolatok (szerk. Csanda S.), SPN, Bratislava, 1963 — Sziklay László: Szomszédainkról. A kelet-európai irodalom kérdései, Budapest, 1974 Visszhangok. Bratislava, 1977 Együttélés és többnyelvűség az irodalomban. Budapest, 1987 — Käfer István: A miénk és az övék. írások a magyar—szlovák szellemi kölcsönösségről. Budapest, 1991 — Karol Tomis Szlovák tükörben. Budapest, 1997 — Nouvelles tendances en littérature comparée — Neue tendenzen in dér Komparatistik I-II. (szerk.: Madácsy Piroska). Szeged—Amiens, 1991,1996
