Irodalmi Szemle, 1999
1999/11-12 - Török Elemér: Éveim fehér havasán..., Kiáltás..., (vers)
Török Elemér két verse Naponta mégis, miért bántnak?!.. Uramistenem, hát mit akarnak?! Bűn, hogy ide szült anyánk magyarnak?... Mit kell itt még megélnünk?!... Lehet jobbra reményünk?... Újabb ötven év múlva leszünk még itt, ki tudja?... s ha élnek majd erre emberek, nyelvünkön ki mondja meg, hogy a régi országút Királyhelmecre merre ment?... Mit mondhatnék még és minek? A sorsunkat ki érti meg? Kihez szólhatnak a szavak?! Körülvesznek süket falak... Az értelem már hiába szólít: égüres lett az ígért szó itt... De mégse!, kiált fel bennem hangosan... Itt, ahol őseink sírja: hazánk határa... ha százszor megbántanak: feladnunk nem szabad!... Nincs más esély, se menekvés... csak a fegyelemmé szigorodott folyton küzdés... Mert nem igaz, hogy jobb már nem jöhet, hogy kifogyhatatlan a vak gyűlölet... Azért, mert: kurd, zsidó, ír, cigány, magyar vagy katalán?... Nem lehet bélyeg örökké az ember homlokán... Lelesz, 1995
