Irodalmi Szemle, 1999
1999/11-12 - Vincent Šikula: Szentesti történet (Sági Tóth Tibor ford., novella)
Vincent Šikula Szentesti történet Aznap vágtuk ki apámmal együtt a borókafenyőt. Másoknak már volt karácsonyfájuk, s hozzáláttak a feldíszítéséhez, de mi csak most indultunk el az erdőbe, mert apánk gyakran mindent halogatott az utolsó percig. így volt ez a karácsonyfával is. Bárkinek úgy tűnhetett, hogy apám hanyag, főleg ha meggondoljuk, hogy ő favágó volt, s a karácsonyfát jóval előbb is elhozhatta volna az erdőből. Szerencsére apám jól kijött az erdésszel, aki már előre kiválasztotta a mi karácsonyfánkat, az erdőbe tehát későn mentünk ugyan, de biztosra mentünk. Ádám és Éva napja volt már, s én örültem a karácsonyfának. Először nem tudtam eldönteni, apámmal menjek-e, vagy maradjak az édesanyámmal, mert ő megígérte, hogy míg mi az erdőben leszünk, megsüti a gubát, s én szerettem volna mákot darálni, s előre egy kis kóstolóhoz jutni, hogy megtudjam, sikerült-e édesanyámnak a mákos guba. Mégis apámmal mentem, miközben azzal nyugtatgattam magamat, hogy mire hazatérünk, a guba készen lesz. Egyre jobban örültem, mert mikor az erdőben voltunk, apró hópihék kezdtek szálldogálni, úgy tűnt tehát, hogy szép lesz a karácsony. Szép karácsonyfát is vittünk haza. Az erdész jól választott. Ha a fát szépen feldíszítjük, igazán szép karácsonyunk lesz, bizonyára kedves meglepetésekkel is, hiszen ha fel lesz díszítve a karácsonyfa, valami csak lesz alatta is. Az bizony furcsa karácsony lenne, ha a Jézuska megfeledkezne rólam... Hazaérkezünk, de nálunk nincs semmi, mintha nem is karácsony lenne, s a Jézuska sem készítene nekünk semmit, amit megleshetnénk. Az asztalon guba sincs, édesanyám nem sütött semmit. Ahelyett, hogy a konyhában szorgoskodna, édesanya az ágyban feküdt, és sóhajtozott, mi meg apámmal együtt rögvest ijedezni kezdtünk. Csak nem hal meg édesanya? Apa hirtelenjében nem is tudta, mit tegyen, először orvosért akart szaladni, már el is indult, de aztán visszajött, s engem kezdett nógatni: — Tudod mit, kisfiam, ne is vetkőzz le, inkább szaladj el fürgén Frnka nénihez! — Frnka nénihez? Miért éppen hozzá? Hiszen Frnka néni a szomszéd faluban lakik! — Csak szaladj, kisfiam! Szaladj! Mondd meg Frnka néninek, hogy siessen ide, hozzánk, mert édesanyád rosszul van. Mondd meg neki, hogy itt kell lennie minél előbb. Nincs hol rendesen megmelegednem sem. Éppen hogy összedörgöltem a
