Irodalmi Szemle, 1999
1999/11-12 - Duba Gyula: Fábry nem alkuszik Fábry Zoltán Összegyűjtött írásai 11. kötetéről, esszé)
Duba Gyula Amikor az irodalom nemzetköziségére épít, számára a művészetek az emberek érzéseit és vágyait képviselik, mintegy a népek-nemzetek lelkét jelentik, ezért kell őket — az irodalmakat — megismerni, összevetni és közös humánumegységgé formálni. Az irodalom eszköz és cél egyben. „Az irodalom, az író felfog, továbbít és elnyel, elemészt mindent. Rokon és rokonság, testvér és testvériség akar lenni. De jaj, ha ez a vágy, ez a tudat visszhangtalanságba ütközik, és űrre, kihagyásra, kiesésre döbben. Az irodalom nem tűr űrt. Az irodalom maga az antinihilizmus: totalitás, teljesség. Ha az űrt nem tudja kitölteni, ha akadályai, akadályozói vannak, akkor légszomjba kerül vagy földönfutóvá lesz... A denevéresztéták nemcsak halottgyalázók, de életdermesztők is. Jaj, ha újra az ő »tavaszuk« sugárzásába kerülünk.” Tudhatta volna, hogy odakerülünk? Vagy talán sejtette lelke mélyén, innen nem szűnő szkepszise? Amit kínál azonban, arra ma lehetne szüksége Közép-Európának igazán. Fábry szellemiségének kisebbségi determináltságára, az erkölcs örök „kisebbségi determináltságára”, küldetéses gondolkodók és messiások örök gyengeségére, mely hatalmonkívüliségükben rejlik. Az emberi szellem eleve erőtlenségre ítéltségére utalnak a példák, melyeket kínál. Győry Dezső nemes verssorát: „...sosem magunkért, mindig másért hirdettünk többet, mint magunk!”, vagy Jócsik Lajos „tegnapi sorait”: „Eszelősei lettünk emelkedett elképzeléseinknek. Birtokon kívül éltünk, és más népek gondjait is nyakunkba vettük. Kisebbségi magyarok voltunk, és saját sorsunkon túl izgatott mások sorsa is, akik a kisebbségi helyzetet ránk kényszerítették. Van még egy példa erre a történelemben?” Amikor tudatosítjuk, hogy ma Európa az általános emberi jogokat, különös tekintettel a kisebbségi jogokra, teszi meg az új Európa központi morális értékévé, arra kell gondolnunk, hogy az elfelejtett és eltemetett szlovákiai magyar messianizmus nem volt archaikus eszmény és magatartásforma, hanem inkább olyan humánumvágy, melynek talán mára érhetne be a vetése. Mert az európai integráció mai látomásában nem kevesebb bizonyos messianisztikus emberségigény, mint akár a Győry- vagy Jócsik-idézetben, s magában Fábryban. Figyelmet igénylő kérdés, írónk esetében elkerülhetetlen! Magasan szárnyaló eszméi és messzire mutató gondolatai bensőséges televénybe, otthonos tusculánumában gyökereznek, kisebbségiként európai gondolkodó. A világ gondja otthoni gond, s az otthoni problémák világméretűvé nőnek, ennek az írói látásnak ma érezzük egyre inkább valódi jelentőségét. A tegnapi Fábry-portré tehát mai példa lehet! A kérdés másik oldala, hogy a történelmileg hiteles gondolkodásforma érvényes- e még, használható-e vajon? Messzinek tűnik az idő, amikor a szlovákiai magyar regény születik. Olyannyira, hogy ma már maga a fogalom is problematikus. Fábry számára akkor — várt eszmény és fogalom. Petrőci Bálint Határvárosát ízekre szedve elmarasztalja. Rácz Olivértől a Megtudtam, hogy élsz-t „lett regénynek” nevezi, örömmel üdvözli, a befejezését bírálja. Dobos László Messze voltak a csillagok című könyvéről sok jót mond el, s még többet a szlovákiai magyar sorsról, a nehéz és rapszodikus létről és a háborúról. Prózaesztétikája, regényelmélete történelemközpontú, háborúellenes, a kisebbségi létre összpontosított. Erkölcsi értékrendjében érzünk bizonyos monotóniát! A valóság — erkölcs! A valóság
