Irodalmi Szemle, 1999

1999/11-12 - Z. Németh István: Komáromi képek

Z. Németh István versei

Valami csillog a jég alatt, talán egy megfagyott pillanat, ünnep: szívburkon lábnyomok, valaki járt itt és — hallgatott.

Komáromi képek

I

Újra élnek rég holt fák a parkban,

Duna vizén ékkő-Hold ragyog, ők látják, ami kimondhatatlan: az est szakállán hintázó csillagok.

Lángoló madarak szállnak az égen, harangok ébrednek, sípok, üstdöbök, egy festő jót nevet egy semmiségen: a láthatáron arany füst lobog.

Padokon fiatal lányok ülnek, nyelvükön lepkének öltözött szavak.

Parkolók helyett parkok épülnek és benzinkút helyett szökőkutak.

II

Mikor a kékség lassan lilába vált, hazafelé indul, aki hiába várt.

Az utcákon sok álarcos lárva

készül éppen az éjszakára.

Fagottok szólnak és harsonák, mikor sietve lép a parkon át.

A kikötőben szellemhajók várják, s mogorva zsebtolvajok.

Kabátja mögé a szél szeretne bebújni, s lelni ott ékszerekre.

Ám a lány cinkosa a holdnak, nézi, ahogy születik a holnap.