Irodalmi Szemle, 1999
1999/9-10 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Alabán Ferenc: A dimenzionált szellemiség hatóerejével
Könyvről könyvre * * * A szlovákiai magyarság ügyének kérdései kerülnek terítékre a kötet utolsó nagyobb fejezetében (Ütések alatt). A politikai rendszerváltás hozta társadalmi változások, a demokrácia problémái, az emberi jogok érvényesítése, akárcsak a nemzeti tudat identitászavarai vagy a kisebbségvédelmi kérdéskör elvi szintű megközelítései találhatók a fejezet írásaiban (Mit ér az ember, ha magyar? „Mint oldott kéve...”, Lesz-e fény az alagútban, avagy hol az alagút vége? A demokrácia esélyei). A szlovákiai magyarság múltjának és jelenének vizsgálatára a tényszerűség, a történetiség és a komplexitás jellemző. A két világháború közti helyzet megvilágítása és elemzése kiindulópontja a jelenhez való jutásnak, az egyéni és polgári szabadságjogok értelmezésének, a történelmi-politikai tapasztalatok leszűrésének, az európai mérték és igény hangsúlyozásának. Az elfogultságok és kizárólagosságok, de az öncsalások ellenében is Fónod a lét perspektíváját így látja: „... a jövő útja nem az asszimiláció útja, hanem soha vissza nem térő lehetőség arra, hogy kis és nagy nemzet vagy népcsoport egyaránt egyéniség legyen... A nemzethez, nemzeti kisebbséghez tartozás azon áll vagy bukik, van-e az egyénnek elég bátorsága, erkölcsi ereje arra, hogy minden körülmények között megvallja a nemzethez tartozás tényét, s elfogadja azt a szellemi és kulturális kötődést (nyelviséget, hagyományt stb.), amely azokat a hajszálgyökereket jelentheti számára, melyek dacolni tudnak az élet kiszámíthatatlan dolgaival.” Fónod számon tartja Csehszlovákia két évtizedes történelmének demokratikus hagyományait, T. G. Masaryk jelentőségét, emlékét és a haladó társadalmi mozgalmak hozta változásokat, de nem feledkezik el az árnyoldalakról, a negatív jelenségekről, a nacionalizmus megnyilvánulásairól sem. Meglátása szerint: „Van valami érthetetlen, megfoghatatlan abban, hogy a társadalmi változások sohasem a történelmi tapasztalatok irányába, inkább ellenébe hatnak.” Ennek nyomon követhető példái pedig éppen a nacionalizmus és sovinizmus sokszor gátlástalan kifejeződésében és gyakorlásában figyelhetők meg. A társadalmi fejlődéssel ellentétes annak megtagadása és tiltása, hogy a kisebbségeknek és etnikai csoportoknak elidegeníthetetlen joguk a nemzeti hovatartozás, kulturális, nyelvi és vallási azonosság megőrzése és ápolása, valamint a megfelelő oktatási-művelődési és tömegtájékoztatási rendszer kiépítése a meglevő intézményrendszerek keretében. Ennek a látásmódnak az az eredménye, hogy Fónod külön hangsúllyal foglalkozik a szlovákiai magyar kisebbségi oktatásügy problémáival (Lépés- kényszerben), továbbá a helységnevek körüli kialakult törvényhozási fejleményekkel és oksági viszonylatokkal (A táblaháború és környéke). Elítéli és elveti a politikai manipulációkat, a kisebbségi kérdés megoldását nem csupán belügynek tekinti, hanem a nemzetközi megállapodások egységes szemléletet és elveket követelő megvalósítását szorgalmazza. „Megítélésünk szerint nem a határok, hanem a közép-európai sorsközösség érdekei döntik el az együttélés dolgát — állapítja meg —. Ha a határok átjárhatókká válnak, ha az európai mérték honosodik meg e téren is, nem lesz ok a gyanakvásra, a folytonos ellenségkép-rajzolásra. Európa realitásait e téren a helsinki értekezlet egyértelművé tette, s ezzel a revízió gondolatát is elvetette. Ha van revíziós gondolat
