Irodalmi Szemle, 1999
1999/9-10 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Alabán Ferenc: A dimenzionált szellemiség hatóerejével
Könyvről könyvre legkeményebb szigorúsággal. Föl-fölcsapó indulata és szenvedélye a szlovákiai magyar irodalom értékeinek védelmében kap a megszokottnál erősebb és határozottabb hangot. Az említett kötet A hatvanas évektől máig című alfejezet módszertani fogyatékosságainak felsorolása után az egészet így jellemzi: „Olyan ez a fejezet, mint az anatómiai ló, amelyen minden betegség, kóros tünet megtalálható. Az aránytévesztés, a nemzedéki elfogultság és a jelzők felső fokának túlságos igénybevétele egyaránt jellemzi... . Minél közelebbi a szerzőpáros és az értékelt alkotó között a baráti kapcsolat, annál harsányabbak a jelzők. Olyannyira jellemző a kötetre az aránytévesztés, hogy a szerzők az igazán jelentős írókkal sem tudnak mit kezdeni... Sajnos ebben a kötetben irodalmi folyamatok nem léteznek... nemcsak a világirodalmi mozgások, esztétikai értékek felmutatása hiányzik itt, hanem a kortárs magyar irodalom egyetemével való szembesülés is.” Nem szükséges folytatnunk és kommentálnunk a leírtakat és az egyes alkotók számlájára elkövetett aránytévesztéseket, arra azonban rá kell mutatnunk, hogy a Nyomkereső című kötet része annak a „selymes forradalom” utáni „átértékelési” folyamatnak, melyről már az előbbiekben a Fábry-vita kapcsán szót ejtettünk. Ezzel a túlkapásos, szakmailag megalapozatlan átértékelési vehemenciával van kapcsolatban a Fónod-bírálat alábbi passzusa: „Még a korszakolásnál is furcsább, problematikusabb a könyvben az értékrend. Persze minden toliforgatónak jogában áll olyan értékrendű irodalomtörténetet írni, amilyet csak akar, viszont alapvető szemléleti bizonytalanságot jelez, ha a meghirdetett értékrend szempontjaira, az átértékelés indokaira s a kirekesztési szándék okaira nem tudunk rájönni. Az értékzavart vélhetően (a módszerbeli bizonytalanság mellett) a szakmai tapasztalatlanság és a hiányos felkészültség okozta.” Fónod véleményének summázatai önmagukért beszélnek és tanúságként szolgálnak. Rövid időtávlatból is jól látható és felmérhető, mi az, ami kiállja a megméretést, minek van hitele és mi hull ki az idő rostáján — különös módon, ha az oktatási folyamat eszközeként is használatos. E kiemelt írások és további kritikák (Szenvedélyes múltvizsgálat. A kritika felelőssége) kíséretében a kötetnek ebben a fejezetében több történelmi tárgyú mű vizsgálatát és értékelését találjuk. Vígh Károly A szlovákiai magyarok sorsa (Egy kisebbségtörténetről), Vadkerti Katalin A reszlovakizáció (Lélekrablás — csehszlovák módra); T. G. Masaryk a világforradalom 1914—1918 és a Demokrácia, nemzetiség („... az igazság a humanitás matematikája”) című könyveinek méltatása a társadalmi változások hátterében levő motiváló erők bemutatására, a történelmi szemlélet sajátosságaira és a kutatási megközelítések, illetve módszerek másságára is figyel. A feltárás, a felfedezés és a feledésből való kiemelés az elsődleges célja az Érték és mérték, valamint az így történt vagy így történhetett... című cikkeknek, melyekben Peéry Rezső válogatott írásait (A végzet bátjátéka) és Vécsey Zoltán elfelejtett regényét (A síró város) jellemzi és értékeli. Ezekben az esetekben is az értékek számontartásának és megőrzésének szándéka munkál Fónodban, mely elválaszthatatlan az irodalomtörténészi feladatok vállalásától. Az említett művek újrakiadása teszi lehetővé szerzőik szerepvállalásának, irodalmi és közírói munkásságának felfedezését, illetve az eddiginél jobb megismerését.
