Irodalmi Szemle, 1999

1999/9-10 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Tőzsér Árpád kötetéről

Könyvről könyvre

JEGYZETEK:

(1) Tőzsér Árpád: Mittelszolipszizmus, Budapest, Széphalom Könyvműhely, 1995, 44.

(2) Lásd a Jalousionisták című opuszt, in: Tőzsér Arpád: Leviticus, Budapest, Argumentum, 1997, 56.

(3) „Das Dichten bringt den Menschen erst auf die Erde, zu ihr, bringt ihn so in das Wohnen.", in: Martin Heidegger: Básnicky bydlí človek, Praha, OIKOYMENH, 1993, 84.

(4) Kulcsár Szabó Ernő: A jubileum üzenete, in: Népszabadság, 1995. okt. 6., 15.

(5) „Wohnen wir dichterisch? Vermutlich wohnen wir durchaus undichterisch.” in: Heidegger, i.m. 98.

(6) Kulcsár Szabó Ernő is szót ejt a „költői beszéd sokszólamú dikciójáról”, i.m.15.

(7) Lásd Lator László: Egy állhatatlan költő, in: Népszabadság, 1997. aug. 3., 29. Szerintem a Lator által említett nyitás oka nemcsak Tőzsér alkatában keresendő, hanem a megváltozott viszonyokban. S ez nem is annyira nyitás, mint inkább egyre pontosabb, tökéletesebb igazodás — a kor lett egyre nyitottabb, s vele a Tőzsér-líra is.

(8) Lásd Kulcsár-Szabó Zoltán: Intertextualitás: létmód és/vagy funkció?, in: Hagyomány és kontextus, Budapest, Universitas Kiadó, 1998, 5—58.

(9) Ugyanez a problematika Mészöly Miklósnál is jelentkezik, lásd Károlyi Csaba: Rekonstrukciók, in: Ellakni, nézelődni, Budapest, Pesti Szalon Könyvkiadó, 1994, 53.

(10) Lásd az Élmény és absztrakció, Nyitra, VŠP, 1996 című, a hatvanéves Tőzsér Árpádot köszöntő kötet tanulmányait.

(11) Jómagam negatív kritikával, véleménnyel nem találkoztam, az elismerés egyértelmű volt.

(12) A „szlovákiai magyar" „szellemiséget” felváltani a „közép-európai”-val nem más, mint nagyobb kalitkába átköltözni. Ezen túl, természetesen, számomra is evidencia, hogy az irdalmi érték a poétikai megformáltság felől értelmezhető, tehát nem az számít, honnét hozzuk a témát.

(13) A „levitáló” Leviticus, Tőzsér Árpáddal beszélget Németh Zoltán, jelenleg kéziratban, várhatóan a Forrás 1999/6. számában jelenik meg.

(14) „A Leviticus kritikai visszhangjában kezdettől fogva van valami fanyalgás. Pontosabban: mintha a tiszteletkörök még mindig a Mittelszolipszizmusnak, a kelletlenség meg a Leviticusnak szólna.” in: A „levitáló” Leviticus.

(15) Szaladin szultán, Náthán, Kapitány, pán Vojtek és főleg Mittel úr.

(16) A szerző neve, szerk. Fogarasi György — Odorics Ferenc, Szeged, Ictus, 1998.

(17) Jacques Derrida: A disszemináció, Pécs, Jelenkor, 1998.

(18) A recepcióesztétika eredményei felől belátható, hogy ez a nevekben megvalósuló „erősebb” jelentés csak mint saját, esetleges konstrukció működhet.

(19) Például Kántor Lajos vagy Széles Klára.

(20) Éppen ezt kifogásolja Tőzsér egyes értelmezőinél: „mindent akartam, csak törvényt magyarázni nem", lásd: A „levitáló” Leviticus.

(21) Lásd A „levitáló” Leviticus.

(22) Vö. Németh Zoltán: (Leviticus), in: A kapus öröme a tizenegyesnél, Pozsony, AB-ART, 1999,122.

(23) Tőzsér Árpád: Leviticus, 32.

(24) Külön köszönettel tartozom Csehy Zoltánnak, aki értékes észrevételeivel felhívta figyelmemet erre a szálra.

(25) Pais István: A görög filozófia, Budapest, Szerzői Kiadás, 1988, 72—90.

(26) Díogenés Laertios: Životy, názory a výroky proslulých filosofú, szerk. Antonín Kolá, Pelhrimov, Nová Tiskárna, 1995, 318.

(27) Díogenés Laertios, 318.

(28) Tőzsér Árpád: Leviticus, 37.

(29) „...So lange die Freundlichkeit noch Am Herzen, die Reine, dauert, misset Nicht uglücklich dér Mensch sich

Mit dér Gottheit...”, in: Martin Heidegger, i.m., 100.

(30) Ezzel a tanulmánnyal lehetőséget szerettem volna adni egy olyan értelmezésnek, amely némiképp feloldja az eddigi Leviticus-recepció kétirányúságát. Egy másik, bevallott célom pedig az volt, hogy lehetőséget adjak magamnak felülírni saját, (Leviticus) című tanulmányomat.