Irodalmi Szemle, 1999

1999/9-10 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Alabán Ferenc: A dimenzionált szellemiség hatóerejével

Könyvről könyvre

A dimenzionált szellemiség hatóerejével

(Fónod Zoltán: Szétszóródás után című kötetéről)

Az Ady Endre által megjósolt „szétszóródás” utáni helyzetre való utalást jelző köteteim mögött tanulmányok, kritikák, előadásszövegek és cikkek sorakoznak négy nagyobb fejezetben („A Tudásnak teszek panaszt...”, A humanizmus pere, Arcok és művek, Ütések alatt). Fónod Zoltán legújabb könyve azonban nem csupán szimbolikus (érték) — jelzéssel bír; konkrét tapasztalatszerzésre hívja az olvasót a szlovákiai magyar irodalom megismerésére, problémáinak megértésére és értékelésére, ami egyúttal önmagunk megismerését, hagyományaink és jelenünk vállalását is jelenti, hogy megőrizhessük nemzeti hovatartozásunkat, tudatosítsuk a kisebbségi szerepkört, s ezáltal egy szélesebb körben elfogadjuk és erősítsük a közép-kelet-európai népek egymásrautaltságának tudatát. Mindez annak a központi szándéknak és igyekezetnek a kifejeződő folytatása és gondolatisága, amit Fónod már hangsúlyosan deklarált előző kritikusi, irodalomtörténészi és közírói munkásságával, s annak eredményeit bizonyító köteteivel. Legrészletesebben eddig a két háború közti szlovákiai magyar irodalom témakörével és Fábry Zoltán életművével foglalkozott; idevágó könyvei tudományos igénnyel megírt publikációk, melyekben a műközpontúság és esztétikai értékrend alkalmazása mellett nem feledkezik el a történelmi és társadalmi változások és erők befolyásoló hatásáról és értelmezéséről sem. Figyel az irodalom önismereti funkcióira, az egyetemes magyar irodalom értékrendjére és fejlődési folyamataira, hogy a „szétszóródás” állapotában is szakszerű és precíz válaszokat adjon a kisebbségi lét, a fennmaradás kérdéseire és hogyanjára, a kisebbségi irodalom és szellemi lét időszerű megújulásának gondjára.

* * *

Az új kötet az említett gondolati tartalmak értelmében és szellemében Fónod kilencvenes években született írásait gyűjti egybe, leszámítva azt a néhány kritikát, amely a nyolcvanas években íródott. Ez utóbbiak nem befolyásolják, tehát nem gyengítik, de nem is erősítik a kötet összeállításának koncepcióját és összetartó erejét. Jellemző módon azok az összefoglaló, áttekintő tanulmányok kerültek a kötet élére, amelyek külön-külön foglalkoznak a hetvenes, majd a nyolcvanas évek csehszlovákiai magyar irodalmának a fejlődésével és eredményeivel (Mi legyen a kérdőjelekkel?, Magyar irodalom Csehszlovákiában a nyolcvanas években). Ezeket egészíti ki a tudományos élet összefoglalására tett kísérlet (Magyar tudományos élet Csehszlovákiában 1945 után) és az irodalomtörténet-írás szempontjainak elemző és értő összefoglalása. E hosszabb terjedelmű tanulmányok a szintetizáló jelleg, a feldolgozási mód és az alkalmazott értékrend miatt úgy is felfoghatók, mint az 1945 utáni szlovákiai