Irodalmi Szemle, 1999

1999/9-10 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Tőzsér Árpád kötetéről

Könyvről könyvre

itt a héber és a latin genealógia összecsapásáról van szó, s ha mindezt a Tőzsér-életmű egésze felől nézzük, akkor az válik nyilvánvalóvá, hogy kétféle életszemlélet, külön utakon járó kétféle poétika összeütközése zajlik egytlen szóban, pontosabban névben, a nem létező szerző választott nevében. A jelentés hangsúlyozott rögzítettsége, a kozmikus dimenzió, a metafizikai értelem egyfelől, a dezintegrált, fiktív, felcserélhető, etikai és egyéb meghatározottságait elveszítő individuum másfelől^22).

Melyik név lesz tehát a Mittel-korszak utáni poétika meghatározója? Úgy vélem, a Leviticus név nem alkalmas erre a szerepre, hiszen — az előbbi gondolatmenetből nyilvánvaló is ez — csak a váltásra figyelmeztet, a változtatás mikéntjére, lehetséges irányára (lásd a lebegtetés, könnyedség fogalmait), de nem teremti meg, nem hordozza magában konfliktus nélkül az új minősége(ke)t, nem képes még az építkezésre. Annál is igazabbnak érzem ezt, mert a Leviticus név nem határozza meg viszonyát a többi névhez, illetve amikor meghatározza, genealógiát tesz elénk, nem értelmezést, pontosabban leszűkíti önmaga értelmezhetőségét (a már említett törvénymagyarázó olvasatra). Ezen túl a Leviticus című versben tematizált élmény nem sokban tér el a Mittel-tematikától sem.

„...én egy

pincérről azt hittem Jákob és Lea fia Levita úr hozzon nekem egy szelídebb szülőföldet ismételjük meg: megpróbálom lebeszélni a szülőföldről fessen inkább-...’^23)

Ami az új alteregó felé mutat, az a „lebeszélés” mozzanata, s ez egyértelműen a szülőföld mint téma kiüresedésére utal.

Az új alteregó neve pedig Euphorbosz lehetne. Ő a Leviticus című kötet központi magjának záróneve: Mittel úr - Leviticus- - (Cinna)Euphorbosz. Cinna ebből a szempontból inkább csak variációnak számít Euphorbosz nevére. De nem szabad mégsem a nevek csapdájába esnünk. Téves elvárás lenne arra számítani ugyanis, hogy a Mittel-univerzum helyébe most Euphorbosz kerül, s hogy Euphorbosz neve ezentúl úgy fog működni a Tőzsér-szöveguniverzum- ban, mint Mittel úré. Annál is inkább, mert a Mittel név a jelentések koncentrációjával tudott hatni, Euphorbosz pedig a jelentések szétszórásában érdekelt.

Ha Euphorbosz nevének lehetséges konnotációi felől kezdjük vizsgálódásainkat, akkor az ókori görög filozófia irányába kell tekintenünk, mégpedig Püthagorasz felé^24). A püthagoreizmus objektív idealista^25) tanítása fogalmazta meg azt az elképzelést, amely szerint a lélek csak az „élet időtartamára egyesül a testtel”, s a test halála után továbbvándorol más testekbe. Egy Platón-tanítványtól, Hérakleidésztől pedig azt is megtudhatjuk, hogy Püthagorasz is azt tartotta magáról, hogy Hermész fiaként, Aithalidészként élt, majd amikor Hermész megígérte, a halhatatlanság kivételével bármely kívánságát teljesíti, azt kérte, hogy emlékezhessen testének halála után is a vele történtekre^26). Emlékezete tehát megmaradt, teste pedig vándorolt tovább, egészen Euphorbosz testébe, aki Homérosz Iliászában is szerepelt mint trójai