Irodalmi Szemle, 1999
1999/9-10 - TUDOMÁNY - Bokros Katalin: Petőfi és a biedermeier
TUDOMÁNY A biedermeier vonásai megtalálhatók a korabeli német írók műveiben, elsősorban az osztrák költőknél és drámaíróknál (Franz Grillparzer, Ferdinand Raimund, Johann Nepomuk Nestroy, Nikolaus Lenau). A Habsburg Monarchiának megfelelt ez a polgári stílus, és a restauráció, a metternichi szigorú cenzúra idején nem is tehetett mást az átlagpolgár, mint becsületes, jámbor, csak a családi idillnek élő polgára legyen a birodalomnak. Az ország korszelleme a művészek alkotásait is áthatotta. A biedermeier a rokokóhoz hasonlóan nem volt programirányzat. Nem voltak kidolgozott elvei, mint a romantikának vagy a realizmusnak. A restauráció időszaka még nem volt realizmus, de már szakított a romantikus eszmékkel, és inkább a gyakorlatiasabb élet iránt érdeklődött. Kedvelte a kisebb epikus-lírai formákat (balladák, kiseposzok, lírai ciklusok), a szatirikus és humoros műveket, közeledett a népiességhez. Petőfinél főleg alkotói időszakának első szakaszában mutathatók ki a biedermeier vonásai. Szerette a kisebb epikus formákat. Az ún. genre-dalok témái a mindennapi élet köréből származnak. Költői nyelvére jellemző az egyszerű stílus, a póriasság, amelyet korabeli írótársai szemére is vetettek. Verseinek bájos egyszerűsége a biedermeier jeleit hordozza magáa A családi élet melege, a szülők iránti gyermeki szeretet, a kis dolgok megéneklése mind arra utalnak, hogy ha nem is tudatosan, de Petőfire hatottak a korszak jellegzetes megnyilvánulásai. Azért is nevezik Petőfit a kor gyermekének. Extravertált költőtípus, aki minden élményt irodalmi élménnyé változtatott.6 Genre-képei meleg hangon szólalnak meg, sokszor derült, mosolygós hangulatot árasztanak.7 Hogyan egyeztethető ez a biedermeieres hangvétel a plebejusi lázadással, amely verseiből árad? A biedermeier stílusa a romantika elveivel keveredik. Romantikus vonásnak mondhatjuk Petőfi szenvedélyességét, szabad- ságszeretetét, látnokiságát, az ellentétek gyakori használatát. Költészetéből nem hiányzik a romantikus pátosz, olykor irónia, a túlfűtöttség. Petőfi nem ábrándul ki annyira kora társadalmából és magából az életből, mint George Gordon Byron (1788—1824), a világfájdalom legnagyobb romantikus meg- éneklője. Nála a világfájdalom érzése átcsap a forradalmiságba, a világszabadság kivívásának és a republikanizmus elveinek hangoztatásába. Szólnunk kell még Petőfi népiességéről. Költészetének egyszerű stílusa, nyelvezetének plebejus jellege, a népdalforma gyakori használata a népköltészet hatását hordozza magán. Elsőként vezette be a magyar költészetbe a népi hősöket: a betyár, a juhász, a csikós, a kocsmárosné alakját. Érdekes párhuzamot lehet vonni Petőfi és a magyarországi Csatád községben, Temesvár közelében született Nikolaus Lenau (1802—1850) osztrák költő között. Lenau, aki gyermekéveit Pesten és Tokaj vidékén töltötte, verseiben gyakran megénekelte a betyár vagy a muzsikus cigány alakját, a csárda életét, a huszárok bátorságát. A világirodalomba elsősorban ő viszi be a magyar táj, a magyar betyárok, huszárok és a cigányzenészek romantikus képét.8 Nincs tudomásunk róla, vajon Petőfi kapcsolatba került-e Lenau verseivel, bár a XIX. század negyvenes éveiben, Petőfi költői pályájának kezdetén, Lenau már országszerte elismert költő volt. A németül író Lenau magyar vonatkozású verseiben (Miska a Tiszánál, Miska a Marosnál, Parasztok a Tisza-parton, A toborzás) a magyar táj
