Irodalmi Szemle, 1999
1999/9-10 - TUDOMÁNY - Bokros Katalin: Petőfi és a biedermeier
BOKROS KATALIN Petőfi és a biedermeier Petőfi Sándor költészetében a romantika jellegzetes vonásain kívül megtalálhatók a biedermeier és a népiesség jellemzői is. A biedermeier és a népiesség a romantikához hasonlóan a XIX század első felének irodalmi irányzatai közé tartoznak Petőfi líráját tulajdonképpen ennek a három irányzatnak az ötvözete képezi E kölcsönhatásnak szép példája a János vitéz című elbeszélő költemény. Petőfi művészetének biedermeier vonásaira először Szerb Antal mutatott rá. A költő szakított a romantika ünnepélyességével és a hétköznapokhoz közelített, a kis dolgok művészetét hangsúlyozta, szívesen alkalmazta a családias hangnemet. Szerelmi lírájában is a biedermeier vonásai dominálnak.1 Ezzel szemben Sőtér István inkább a realizmus kezdeteit véli felfedezni a forradalmi költő műveiben, a biedermeiert pedig elveti.2 A marxista történelem- és irodalomtudomány a biedermeier korát — az 1815 és 1848 közötti időszakot —, a restauráció korszakát „Vormärz” néven emlegette.3 A biedermeier, amely a hatalom által védett bensőség tulajdonképpeni stílusa volt, a Vormärz politikai áramlattal párhuzamosan létezett. Jobbára csak a déli német, osztrák és a velük érintkező kultúrterületeken terjedt el.4 Nyugat-Európában Jóst Hermand és Friedrich Sengle irodalomtudósok kutatásai új szemszögből világítanak rá erre a korra. A romantikus illúziókból való kijózanodás, az elbizonytalanodás érzése tulajdonképpen a napóleoni háborúk következménye volt. A háborús élmények hatására a kor emberét a válság érzete kerítette hatalmába. Itt a káosz és őrültség határán kezdte újraértékelni a józan gondolkodást, a kis dolgok iránt érdeklődött, és a családi légkör jelentette számára a biztonságot, a legfőbb értékeket. A biedermeier kifejezést először gúnynévként használták, és a derekas, becsületes, jóravaló polgárt értették alatta. Ezt az irodalmi irányzatot a közép-európai országok irodalomtudósai a XX. század második felében elvetették. A marxizmus elsősorban bútorstílusként emlegette. Az elutasító magatartásnak az a magyarázata, hogy a biedermeier stílus elemzésével intenzívebben a XX. század harmincas éveiben Németországban a nemzeti szocialisták tudósai kezdtek foglalkozni. A háború utáni években a szocialista irodalomtörténészek elítélték és elvetették az erről a korszakról megjelent kutatások eredményeit. Ők a romantikát követő időszakot rögtön a realizmus korszakához csatolták. Pedig a realista programirányzat Nyugat-Európában is csak az ötvenes években kezd kialakulni A biedermeier stílusirányzatról megjelent tanulmányok közül figyelemre méltó Friedrich Sengle többkötetes összegző munkája.5 TUDOMÁNY
