Irodalmi Szemle, 1999

1999/9-10 - ÉLŐ MÚLT - Molnár Imre: Ady lett életem örökös kísérője 2. Boros Zoltán vallomása életéről, nemzedéke küzdelmeiről (beszélgetés)

„Ady lett életem örökös kísérője, vigasztalója, lelkesítője...”

megtartásával Feleden, amit ő egyházi színvonalon abszolvált a járásbíróság erkélyéről.

Volt egy másik szlovák bíró — a nevére pontosan már nem emlékszem —, egy teljesen degenerált alak, aki tömegestül ítélte el az embereket, ellenben jó pénzért meg lehetett szabadulni a büntetés végrehajtásától. Ez egy jó darabig így ment, aztán följelentette valaki, s ezt a jeles ifjút bíróság elé állították. A bíróságon azzal védekezett, hogy ő nem normális, mire ideggyógyintézetbe zárták. Az erre vonatkozó jelentésemet a meghatalmazotti hivatalnak megtettem. Általában az volt a helyzet, hogy minél több embert akartak elítélni azért, hogy ezek kontingensi ellentét nélkül telepítődjenek át Magyarországra. A lakosságcsere-egyezmény szerint ugyanis a háborús bűnösök úgy telepítendők át, hogy helyettük Magyarországból nem kell szlovákot áthozni.

A csehszlovák vezetők egyoldalú kitelepítést akartak, ami mégsem sikerült. Ennek érdekében tízezreket ítéltek el. Például a feledi népbíróság naponta 25-30 ügyet tárgyalt, egy nap kiszabtak 40-50 esztendőt is. És ezt egy cári emigráns orosz bíró végezte el, aki se szlovákul, se csehül nem tudott jól, oroszosán beszélt. De a szlovák nacionalista kamarilla megbízottjaként gátlástalanul ítélkezett, egész népirtást készítve elő. így érthető, hogy a közép-szlovákiai magyarság geográfiai helyzeténél fogva is megpróbált ellenállni. Ez a vidék erősen hegyes-völgyes, az erdő, ami a Serki vár alatt kezdődik, Egernél fejeződik be és majdnem egybefüggő erdőséget alkot. Ahogy egykor a csempészetnek, úgy az ellenállásnak is tág terepet nyújtott ez a vidék. így ezek az eldugott kis hegyi falvak megpróbáltak ellenállni. A legelső ellenállás tulajdonképpen Füleken volt. Ott az 1945. és 1946. május elsejét megünnepelte a munkásság, de a magyar Himnuszt is elénekelték. Emiatt sok embert fogtak el és börtönöztek be, akiket részben kitoloncoltak Magyarországra. (...)

A másik ellenállás színhelye Tornaija. Mikor Tornaiján az embereket a magyar beszédért kopaszra megnyírták, mikor elfogták és bebörtönözték a magyarul beszélőket, mikor minden feliratot leszaggattak a falról, akkor egy Hancsovszky Béla nevezetű, 18 éves fiatalember, hogy fölhívja a világnak a figyelmét arra, hogy miféle gaztetteket követ el Közép-Szlovákiában, az ún. „Národná bezpečnosť II.” (politikai rendőrség) elriasztó, de egyben döbbenetes tettre szánta el magát. A politikai rendőrség épületét, amelyik a Vasúti utcában feküdt és Fazekas György ügyvédnek a tulajdonát képezte, a korláti bazaltbányából beszervezett ekrazitpatronnal aláaknázta és egy éjszaka az egész épületet levegőbe repítette. Most itt két verzió van: a szlovákok azt mondták, nem volt benne senki sem. Mások azt mondják, de igen, ott több halálos eset is előfordult.

* A vizsgálat mit derített ki?

— Mikor én a helyszínre mentem, mint körzeti megbízott, olyan kordon vette körül a romokat, hogy nem tudtam behatolni. Az emberektől érdeklődtem, hogy mi van, mit láttak, mit észleltek. Szlovákok váltig állították, hogy üres volt az épület, viszont az összes iratok, bútorok, fegyverek elpusztultak. A tettest nem tudták elfogni. Az történt viszont, hogy egy Basa Piroska nevezetű