Irodalmi Szemle, 1999
1999/9-10 - ÉLŐ MÚLT - Molnár Imre: Ady lett életem örökös kísérője 2. Boros Zoltán vallomása életéről, nemzedéke küzdelmeiről (beszélgetés)
Molnár Imre kislányt elcsíptek az utcán, mert magyarul beszélt és bevitték a politikai rendőrségre és ottan ütötték-verték, azt akarva tőle kicsikarni, hogy ki volt a robbantás tettese. A sikoltozás kihallatszott az utcára. Hancsovszky Béla, mint egy „grand seigneur”, amikor hírét hallotta, hogy bánnak ezzel a kislánnyal, bekopogott és bejelentette, hogy ő volt a tettes és ne bántsák a hölgyet. Benyúlt a zsebébe és felmutatta a gyutacsot. Közölte az ámuló zsarukkal: „én voltam, én robbantottam fel, majd a külföldi lapok meg fogják írni”. Hancsovszky Bélát rögtön letartóztatták, aki rögtön bevallotta, hogy a dinamitot a korláti bazaltbányából egy raktárbetörés útján szerezte. Indítékul közölte a robbantás okát, hogy a világ figyelmét fölhívja a magyarok ellen elkövetett gaztettekre. (...) A tárgyaláson ott voltam. Hancsovszky bevallott mindent, megmondta őszintén, azért csinálta az egészet, hogy a világ figyelmét felhívja a magyarok elleni inzultásokra. Hancsovszkyt a bíróság halálra ítélte, de mivel a 18. évét nem töltötte be, dr. Ganzfried Ernő ügyvéd kegyelmi kérvényt adott be a köztársasági elnöki irodához, Benešhez, hogy változtassák meg az ítéletet életfogytiglani büntetésre. Míg ez a kérvény fölment a Hradžinba, az alatt egy titkos szervezet megkezdte az akciót ennek a fiúnak a megmentése érdekében. Mivel kívülről kapott kosztot, egy kenyérbe reszelőt csempésztek be a cellájába. A reszelő segítségével sikerült elvágnia a cella ajtajának zárba járó nyelvét. Ez körülbelül három nap és három éjszaka tartott, mindig akkor, mikor az őr elment a cella előtt. Egy éjszaka, mikor már a szétreszelés annyira sikerült, hogy a zár szétesett, akkor kinyitotta a cellaajtót, az őrtől elvette a puskáját és bezárta őt egy üres cellába. Elment az őrszobára és rázárta a többi őrre is az ajtót. A kapunál is volt egy őr, arra ráfogta a géppisztolyt, az megadta magát, levitte a pincébe és azt is bezárta. Fölmászott az őrbódé tetejére, leugrott az utcára és ott már egy motorbicikli várt rá. A motorbiciklivel és a géppuskával Sajólénártfalván átvágott a határon. Aztán elment Ózdra. Ózdon a munkásgárda szervezete felültette az autóra és Sopronnál átment Ausztriába. Bécsből sürgönyözött dr. Valachnak, hogy szerencsésen megérkezett, és állítólag csúnyákat írt Bécsből levélben Homolya ügyésznek, aki rá halálos ítéletet kért. Ez a Hancsovszky-ügy. Ennek az ügynek óriási kihatása volt, a hírrel teli volt az egész környék. * Korábban említette a szenei internálótábort. Hol voltak még ilyen táborok 1945 után? — Én csak a szeneiről és az árváiról tudok. Szencen nagyon sok magyar ember volt. Rendőrök jártak kihallgatni őket. Nagyon sok embernek tanácsoltam ott, hogy legokosabb, ha innét minél hamarabb megszökik. Könnyen meg lehetett lógni. Úgy tudom, csak az nem lógott meg, aki nem akart. * Hány magyart tartottak ott fogva? — A létszámot nem tudom, becslésem szerint lehettek kétszázan. Ezek népbírósági ítélettel kerültek oda. Meg személyi üldöztetés folytán. Ott volt Brogyányi Kálmán is. A felesége már kiment Ausztriába, onnét aztán visszaszökött. Kálmán elment engedéllyel beszélgetni a feleségével, kiengedték
