Irodalmi Szemle, 1999
1999/9-10 - ÉLŐ MÚLT - Molnár Imre: Ady lett életem örökös kísérője 2. Boros Zoltán vallomása életéről, nemzedéke küzdelmeiről (beszélgetés)
„Ady lett életem örökös kísérője, vigasztalója, lelkesítője...” de ez csak három napig tartott. Még benn írtam egy levelet a feleségemnek haza, Feledre és vittem a postára. A levelet nem lehetett leragasztani, de a postás kisasszony így is visszaadta nekem, mondván, hogy magyarul nem lehet levelezni. Kérdem, miért? Magyaroknak nincsenek jogaik, áttelepítjük őket. Jelentkeztem katonai kihallgatásra, közöltem, hogy én is magyar nemzetiségű vagyok. * Ez mikor történt? — 1945. júniusában. Tehát én akkor elmentem a parancsnokomhoz, aki egy nagyon szimpatikus cseh ember volt, mondom neki, hogy én magyar vagyok, nekem haza kell menni, ki tudja mi van a családommal. Két gyermekem, akkor még kicsi volt. Erre a parancsnok azonnal leszerelt. Szerencse, hogy hazamentem, mert a családom már ki volt telepítve. A híd alatt laktak, Bánréve és Sarokpüspöki között, a feleségem és a két gyerek. A feleségem tejért járt be a faluba és nem tudta, hogy mi van velem. Közben édesapám közbenjárt feleségem és a két gyermekem visszatelepítése ügyében az NB II-nél és a Magyar Antifasiszta Bizottságnál és így hazakerült a család. Az antifasiszta bizottság lényegében egy illegális szervezet volt, a magyar kommunisták és a baloldaliak szervezték, vezetőjük Szilárd Marcell doktor volt. * Hol és hogyan szerveződött meg ez a bizottság? — Szlovákiai magyar kommunisták és baloldaliak szervezkedtek. Minden városban beszervezték azokat az embereket, akik valamikor baloldaliak voltak és a baloldaliságukban ki is tartottak. Közülük néhányan ügyesen bejutottak a pártba és segítettek azokon, akik itthon akartak maradni. így kaptam én, illetve édesapám egy levelet, és ezzel feleségemék visszatérhettek a falumba és beköltöztek édesapámék házába. Én nemsokára felkerestem Szilárd Marcellt, aki elmondotta, hogy Pozsonyban megalakult a meghatalmazotti hivatal. A hivatal engem is felvett soraiba, így bekapcsolódtam az áttelepítési ügyekbe és én lettem a közép-szlovákiai áttelepítési megbízott a lakosságcsere során. Ehhez azonban alá kellett írni egy reverzálist, hogy én is át fogok települni, mivel vállaltam ezt a tisztséget. Én az utolsó vonatok egyikével települtem át Magyarországra. Nem is akartam ott maradni. Sok vihart okoztam a szlovák szerveknek azzal, hogy lehetőleg csak az települjön, aki akar és akinek már odaát voltak a családtagjai. Ezt a labdázást szlovák ellenfeleim kifogásolták. Megtorlással fenyegetőztek. Szüleim, a közel nyolcvanéves édesapám és vak édesanyám ott maradtak Feleden a híres Öregházban. * Jogászként kapcsolódott be a lakosságcsere lebonyolításába, és tudomásom szerint akkor több felvidéki jogász végzettségű egyéniség igyekezett — közreműködésével — tompítani a szlovákiai magyarság elleni frontális támadást. — Haltenberger Ince nem volt jogász, ő a kassai körzeti megbízott volt, én voltam a közép-szlovákiai, a nyugatiak pedig közvetlenül a meghatalmazotti hivatal alá kerültek. A Sarlóból jelentős szerepet vállalt, mint kormánybiztos a jogász és később ökológus Jócsik Lajos, dr. Berecz Kálmán jogász, aki sokáig a meghatalmazotti hivatal vezetője volt, a jogász Szabó Karcsi volt a helyettese,
