Irodalmi Szemle, 1999
1999/9-10 - ÉLŐ MÚLT - Molnár Imre: Ady lett életem örökös kísérője 2. Boros Zoltán vallomása életéről, nemzedéke küzdelmeiről (beszélgetés)
ÉLŐ MÚLT MOLNÁR IMRE „Ady lett életem örökös kísérője, vigasztalója, lelkesítője...” Boross Zoltán vallomása életéről, nemzedéke küzdelmeiről (Folytatás az előző számból) * Még egyszer visszatérve a pártpolitikához, mennyiben értettek egyet az akkori magyar sérelmi politikával, a pártoknak stratégiájával? Nem gondoltak arra, hogy aktívabban be kéne kapcsolódni mondjuk a jobb viszony miatt a Nemzeti Pártba, vagy akár valamilyen szociáldemokrata irányba kellene tájékozódniuk? — Mi a sérelmi politikát a magunk illetékességében próbáltuk gyakorolni. Ha az ember elolvassa a Vetés akkori példányait vagy a korabeli Új Szóban, vagy a Korunkban megjelent cikkeket, akkor láthatja, hogy mi mindenütt a magyar földdel kapcsolatos problémákat illetően kifejezetten egy radikális földbirtokreform mellett foglaltunk állást. Kiálltunk egy olyan demokrácia mellett is, ahol mindenki saját maga elhatározása szerint dönt arról, hogy ki, milyen mentalitású képviselőt küldjön a nép által választott parlamentbe. De hogy mi a napi politikába is beavatkozzunk, arra sem a létszámunk, sem pedig egyetemi kötelezettségeink miatt nem voltunk képesek. Azt nem tehettük meg, hogy föllépjünk egy ellenzéki párt képviselőjeként, mert abban az esetben az egyetemen súlyos hátrányokat kellett volna elszenvednünk. Mihelyt kiléptem onnét, lehettem bárminek az oldalán, lehettem éppúgy magyar nemzeti párti, mint kommunista vagy szociáldemokrata, de míg bent voltam az egyetemen, ezt nem tehettem meg a diplomaszerzés kockáztatása nélkül. Erre odafigyeltek az egyetemen. * A Sarló soraiból kerültek ki — leszámítva a már szóba kerül baloldali irányultságú egyéneket — olyanok, akik később bekapcsolódtak valamilyen politikai párt munkájába? — Igen, a Szociáldemokrata Pártba Szalatnai Rezső, Forgács Béla, Kovács Endre stb. A pedagógusok általában a Szociáldemokrata Párt magyar tagozatához kapcsolódtak. Azután megalakult a szlovákiai magyar kulturális egyesület, az SZMKE. Mi, akik már hamarább kimaradtunk a mozgalomból, és polgári pozíciókban helyezkedtünk el, majdnem mindnyájan az SZMKE-nek a tagjai lettünk: Berecz Kálmán, Kovács Endre, Peéry Rezső, Ludwig Aurél, Vass Jóska, Vass László, Márczy Hédy, Adamisz Irén stb. Olyannyira, hogy 1938-ban, amikor
