Irodalmi Szemle, 1999
1999/9-10 - Hódi Sándor: Háborús napló (regényrészlet)
Háborús naplő — Na, ezeket lebombázták! — mondom a feleségemnek, aki közben fölkelt és kávét főzött magának. Átkapcsolok az egyik magyar adóra. Szörnyű sapkájában Vujity Tvrtkót látom, amint egy szőke szerb démonnal beszélget, akiről kiderül, hogy az éjszaka folyamán lebombázott szerb állami televízió vezető személyisége. Éppen azt fejtegeti, hogy „a szerb tévé győzött a NATO fölött”. A „szerb igazság győzött”, amit a NATO, lám, nem volt képes elviselni. Ezért ilyen tisztességtelen eszközökhöz folyamodott, bombát dobott az épületre. Az igazságot azonban, nevezetesen, hogy a szerb nép békésen és szeretetben élt együtt az albánokkal mindaddig, amíg a NATO a szerencsétleneket el nem üldözte, nem lehet a világ előtt eltitkolni. Mint ahogyan azt sem, hogy a kisebbségek Jugoszláviában (a koszovói albánok és a vajdasági magyarok, meg mind) nagyobb jogokkal rendelkeznek, mint bármely kisebbség a világon. Vujity Tvrtkónak egy arcizma sem rándul. Le a kalappal előtte! Talpig úriember. Arra, hogy a szerb határőrök a nagy igazság védelmében Horgosnál alaposan helybenhagyták, még csak utalás sem történik. A szőkeség viszont beszél, beszél, egyre csak mondja a magáét. Hazudik, mint vízfolyás. Mintha a belgrádi tévében lenne. — Ezek nem ismerik a szavak jelentését — veti közbe a feleségem. — Ha a macska megeszi a papagájt, akkor a papagáj győz? — Mért, a minap Bulatovič kijelentette, hogy Szerbia legyőzhetné a NATO-t, de nem akarja — válaszolom neki. — Lehet, hogy iskolázatlan a szerb nép, de talán mégsem kellene az orránál fogva vezetni — mondja erre a feleségem. SZÁGULDÓ VADBARMOK Valahányszor átmegyek a zebrán, mindig akad egy száguldó félőrült, aki csaknem elgázol. Nyomja a gázt a szerencsétlen, mint akinek elment az esze. Mennyi bátor ember! Persze, zömében férfiak. Amúgy férfiasan a volán mögött. Nem nyavalygunk, taposs bele! Bezzeg, ha a hatalomról van szó, alaposan be van mind szemetelve. Nincs az a gyalázatos rendelkezés, amit szó nélkül tudomásul nem vesz. Ellopja a kormány a bankból a megtakarított pénzét? — Ott egye meg a fene. Ujabb adóterhet raknak a nyakába? Tűr és fizet. A frontra hurcolják a fiát, vejét vagy őt magát? — Engedelmeskedik. Több hónapra lezárják az országhatárt körülötte? — Pisszenést sem hallani. Szétbombáztatják körülötte az országot? — Csendben kussol. Ezek a „keménykötésű” férfiak tűrnek, hallgatnak, engedelmeskednek. No de, ha egyszer a volán mögé kerülnek, vége ennek a gyáva meghunyászkodás- nak. Akkor aztán megmutatják, kivel van dolga a világnak. Repül a tolla annak, aki nem vigyáz. A gyáva ember így kompenzálja szolgalelkűségét. És a felnagyított veszély elől így rohan a vesztébe, amit ő maga szabadságnak vél. Ennek a sérült magatartásnak a következtében az elmúlt hetekben a közutakon többen vesztették életüket, mint a bombázások következtében. TAVASZ Ilyen gyönyörű tavaszra nem is emlékszem. Vagy csak jobban ráirányul a figyelmem a természetre? Dús lombot eresztettek a fák, s hol mézédes akácillat,
