Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - MŰHELY - Tóthpál Gyula: Beszélgetés Bogoly Jánossal
Beszélgetés Bogoly Jánossal de mintha a sorok között a kor rég eltávozott embere szólalna meg, megidézve a régmúlt hangulatát, szellemét. De talán a legfontosabb az összefüggések keresése, a szintetikus-analitikus megközelítés kísérlete. Fontos feladat a már közölt, de nem helytállónak bizonyult adatok korrigálása; sokan el sem hiszik, hogy a szorgalmasan és kényelmesen másolt tévedések milyen makacsok tudnak lenni, és milyen nehezen mondunk le róluk. • Említenél néhányat? — A természettudományokat talán ki is hagynám, mert itt nagyon szűk szakmai körű érdeklődésre lehet csak számítani. Csak úgy találomra a hely- történetből: Például észérvekkel alig lehet meggyőzni az embereket arról, hogy a Bodrogköz és környéke várait nem kötötte össze semmilyen több kilométeres alagútrendszer. Ami olykor felbukkan — pl. építkezéseknél — az a régi, elfeledett pincerendszerek maradványa. Aligha képzelhető el, hogy a régiek meg tudták volna oldani a síkságon az alagutak szigetelését, hisz egykor a talajvíz magasabban volt: ez még ma is nehezen megvalósítható műszaki feladat lenne. Vegyünk valamilyen olyan állítást, amely a tudomány berkeiben is meghonosodott. Számtalan helyen olvashatjuk, hogy a zempléni vár utolsó bástyája 1872-ben omlott le, és abból épült a református templom tornya, 1873-ban. Ezt az állítást magam is elhittem, hisz láttam a Vasárnapi Újság 1851-es számában közölt rajzot. Hitem alaposan megingott, amikor egy levéltárban több kérvényt találtam a 18. század elejéről, amely világosan és egyértelműen említi a református templom különálló tornyát. Tehát a „bástya” nem volt más, mint egykori harangtorony! Folyamatosan harcolok az olyan állítások ellen, hogy egy adott községet ekkor meg ekkor „alapítottak” és ezt egy okiratos említéshez kötik. Meg kell érteni és elfogadni, hogy az esetek döntő hányadában nincs szó semmilyem „alapításról”, az okiratos évszámok esetlegesek, már létező községeket sorolnak fel, és csupán a véletlenen múlik, hogy melyikről kerül elő egy régebbi közlés. A zűrzavart még fokozza, hogy a szlovák lexikonok egy része forrás megjelülése nélkül közöl évszámokat, amit aztán kihasználnak egyes dörzsölt vállalkozók, és igyekeznek ráerőltetni a községekre valamilyen kerek évforduló megünneplését. Tudom, hogy az állításaimmal nem szerzek népszerűséget, de a tények igen makacsok. További forrás a nevek összetévesztése. Pl. Bodrogközben egykor két Csernyő nevű község is volt — a ma is létező Ágcsernyő és a 18. század közepén elnéptelenedett Csernyő-puszta, a mai Pólyán határában. Ez még Szirmay Antal neves történészünket is megtévesztette, nem is szólva a többi pusztává vált település visszaköszönő és a mai ember számára kellő betekintés nélkül nehezen értékelhető adatairól. • Munkásságodat több éve figyelemmel követem. Először a tudományos- népszerűsítő cikkeid jelentek meg a hazai magyar sajtóban, amelyek a természetvédelemmel és helytörténettel foglalkoztak, majd megjelentek
