Irodalmi Szemle, 1999

1999/9-10 - Jozef Puskás: Tündér és boszorkány (elbeszélés)

Jozef Puskás

Tündér és boszorkány

Ez azokban a nyugtalan hetekben és hónapokban történt, az új elnök nagyszabású amnesztiája után, amikor mindenütt kiszabadult foglyok csavarogtak. Egy ismerősömmel voltam, s a szomjúság bekényszerített minket egy vendéglőbe, ahol azelőtt sosem jártam. Ez egy lebuj volt. De a sört csapolták és itták, a habja szertefröccsent. Minden hely foglalt volt, nekünk csak olyan asztal jutott, ahol ült valaki. Mikor rövid beszélgetés után távozni készültünk, egy férfi, akit addig alig vettem észre, megfogta a könyökömet:

— Maga író?

— Az vagyok — mondtam némi habozás után.

— Eladok önnek egy történetet — mondta rekedten a férfi.

A kabátujja felcsúszott, szabaddá téve vékony, szőrös alkarját. Most vettem észre, hogy a férfi vézna, mint a cérnaszál, s csak nagy nehezen áll ellent a hidegrázásnak. A tekintete alázatosan tolakodó volt.

Hasonló élményem volt nemrég egy efféle kocsmában: egy Illaváról frissen szabadult rab minden áron el akarta mondani a hűvösön szerzett élményeit részesedésért a tiszteletdíjból, amit ezeknek az élményeknek a megírásáért kapok.

— A dutyi nem túl érdekes — vetettem oda a cérnavékony pasasnak.

— Honnan tudja, hogy ültem? — pislogott meglepetten vörös szemöldökével.

— Maga ült?! — csodálkoztam.

— Nem, ez nem a börtönről szól — mondta gyorsan. Szemmel láthatóan megijedt, hogy elmegyek. — Ez egy tündérről szól, aki megkaparintott engem.

Kezdett érdekelni a dolog, de aztán arra gondoltam, mi lehet az ára egy ilyen zsákbamacskának, illetve zsákbatündérnek?

A göthös kiszáradt ajkait nyalogatta:

— Egy borókapálinka meg egy sör.

Az ismerősömnek hirtelen mehetnékje támadt. Talán nem tetszett neki az üzletkötés. Engedtem, hadd menjen. „Ha már másért nem, legalább fizetek valamit ennek a szerencsétlennek” — gondoltam... S közelebb toltam hozzá a székemet.

* * *

— Maga jár gombázni? — kérdezte a pasas.

— Csak alkalmilag — mondtam neki.

— Én járok — sóhajtott, mintha valamiféle gyógyíthatatlan szenvedélyt