Irodalmi Szemle, 1999
1999/9-10 - Gál Sándor: A legnagyobb törpe 2. (Történelmi kabaré)
A legnagyobb törpe 2. vagyok... Sőt, szudétanémet; a kominista pártba is úgy sodródtam bele, hogy Henlein nem volt hajlandó képességeimnek megfelelő pozíciót biztosítani számomra. Ez a szomorú, történelmi igazság. De Ön ezt nem értette meg. Nem értette meg, mert Ön magyarbarát, igazi magyarpártoló, sőt magyarón.. EDUARD: Ez fáj, Klemo. Ez övön alul ért, s nagyon. Csúfolhat kis Bismarcknak, vagy szemembe vághatja, mint a többi politikai ellenfelem, hogy én vagyok a legnagyobb törpe, de ezt a magyarbarát kitételt vonja vissza. Kérem! Ha ez kiszivárog, és a sajtó közli, én erkölcsi hullává enyészek... KLEMO: Rendben, visszavonom. De van egy feltételem, ami lényegében kettő... EDUARD: Ha semmissé nyilvánítja iménti vádját, s visszavonja állítását, miszerint én magyarbarát volnék, teljesítem azt az egy feltételt, ami kettő. KLEMO: Tudtam én, hogy az Ön politikai bölcsessége győzedelmeskedik az érzelmei felett. A ráció, az ráció... Tehát kijelentem, hogy Ön nem magyarbarát, s nem is magyarón. Most pedig, az egyik feltételem, hogy írja alá a miniszterek lemondását tartalmazó dekrétumot, s hogy kézjegyével lássa el az általam javasolt új kormány névsorát. EDUARD: Ez tiszta zsarolás, müncheni módszer... KLEMO: Oda se neki, Elnök úr! Több is veszett Mohácsnál! S higgye el, történelmi a pillanat. Megoldottuk a kormányválságot — igen, itt írja alá, meg itt, így, köszönöm —, és mi közösen elindulunk a szocializmus útján... Pár hónapig még Ön is velünk utazhat, aztán szépen lemond... EDUARD: Azt már nem! Nem, és nem! Jogom van az elnöki székre!... KLEMO: Most nem érek rá tovább vitatkozni ilyen pitiáner kérdésekről. A Václav téren vár rám a nép, s nekem be kell jelentenem, hogy megoldódott a kormányválság. A rádió egyenes adásban közvetíti majd, s meghallgathatja e történelmi bejelentést. Közölni fogom a néppel, hogy az Elnök úr, bár nem könnyen, de valamennyi javaslatomat elfogadta, és mind a felmentő, mind a kinevezési dekrétumokat aláírta, és rövidesen én is ellenjegyzem azokat. Egyetért? EDUARD És még engem vádoltak azzal, hogy a politikában olyan eszközöket használok, amelyeket minden erkölcsös ember a legélesebben elítél... KLEMO: Élje meg a történelmi pillanat heroikus voltát: győzött a nép! EDUARD: És én most kitől kérjek menedékjogot?! KLEMO: (Kinyitja az ablakot, amelyre egy jól látható fehér-kék-piros nyíl van festve, mintegy mutatván az irányt az imént feltett kérdésre) Majd kórus hangzik fel: Siroká sztrana maja radnája... Lehet a magyar változat is: „Drága föld, szülőhazánknak földje." stb. (A színpad lassan a történelem ködébe burkolózik.)
