Irodalmi Szemle, 1999
1999/9-10 - Gál Sándor: A legnagyobb törpe 2. (Történelmi kabaré)
A legnagyobb törpe 2. JOSZIF V.: Da... EDUARD: Nagyon örülök, hogy ilyen felhőtlen közöttünk az összhang. Az előbb említett terveim a határokat illetően bizonyára tovább erősíthetik kapcsolatainkat. Hogy kételyeit teljesen eloszlassam, elmondanám egy szuper- titkos értesülésemet Önnek, generalisszimusz. JOSZIF V.: Jó. Csak ne énekeljen. EDUARD: Különböző titkos forrásokból — mert mindenhol vannak embereim — tudomásomra jutott, hogy az USA-ban valami sivatagi tájon egy új bombával kísérleteznek az amerikaiak, valami nukleáris micsodával, amihez képest állítólag Nobel Anti ekrazitja gyerekjátéknak látszik... JOSZIF V.: Da, vöt da... Magam is hallottam már erről, de abban téved, hogy ezt az amerikaiak csinálják. Ez az egész nyukleáris buzgalom majdnem tisztára magyar ügy. EDUARD: De generalisszimusz! Azok barbárok... Csumiszt isznak, s nyereg alatt puhítják a vesepecsenyét meg a marhacombot... JOSZIF V.: Nem kizárt, hogy Neumann János, Szilárd Leó meg az a svihák Teller Ede valami módon barbár, az azonban ismert tény, hogy értenek a fizikához meg a matematikához. Ezt, szakembereink is határozottan megerősítették. EDUARD: Ez lázálom, egy álomláz! Mi lesz akkor, ha ezek a barbárok ilyen új, hatásos fegyverhez jutnak? Mi lesz a trianoni léniával, a deportációval? Mi lesz akkor az én terveimmel Közép-Európát illetően?! Generalisszimusz, az Istenre kérem, lépjen közbe... JOSZIF V.: Da... Közbe lesz lépve... És nem lesz semmi baj. Ellenben ha már ilyen jól elbeszélgettünk, javaslom, hogy igyunk egy kortyot a győzelemre. EDUARD: Nincs ellenvetésem. JOSZIF V.: Hát ennek nagyon örülök, Eduard. Van itt nekem egy különleges, ős-szovjet italom, amelyet annak idején tovariš Gasek is kedvelt, s amira Zsukov marsall Cholchin-Golnál kapott rá, amikor a mongol seregeket vezényelte a japcsik ellen. Amióta ezt issza, egészen megtáltosodott. Menekülnek előle a nyemcsúrok eszüket vesztve. Akkor hát, Eduard — a győzelemre! EDUARD: (Üvegből iszik) Fenséges az íze, generalisszimusz. Valóságos nektár! (Újra meghúzza az üveget) Szinte magam is megtáltosodom tőle... Szabadna tudnom e nemes nedű nevét? JOSZIF V.: Erjesztett lótej, Eduardom. De mi csak kumisznak hívjuk... X. EDUARD: Nem, nem írom alá! Ez zsarolás. Politikai zsarolás. Az én kormányom legitim. Azonkívül demokratikus. Munkája eredményes és hatékony. Ha elfogadom az Önök terrorista követelményeit, ideáimat rombolom le. Értse meg, Klemo, itt az én történelmi presztízsem forog kockán. Esetleg dekrétumaimat is semmissé nyilváníthatják később. Akkor pedig még a szudétanémeteknek is jóvátételt kell majd fizetni. Van magának fogalma arról, tisztelt miniszterelnök úr, hogy mibe kerülhet egy esetleges restitúció?! Nincs róla fogalma, hiszen nem is lehet; bizonyára sejtelme sincs arról, hogy mi az a restitúció... Majd megtudná a kilencvenes évek elején... S még a magyarok is
