Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - MŰHELY - Tóthpál Gyula: Beszélgetés Bogoly Jánossal
A/Tf TTjrCT Századok és folytonosság Beszélgetés Bogoly Jánossal Született 1951. július 4-én Királyhelmecen, ahol most is lakik. Az alap- és középiskolát is itt végezte el, felsőfokú végzettséget Hradec Královéban (Csehországban) szerzett. 1993-ig pedagógusként dolgozott, majd a Királyhelmeci Városi Hivatal alkalmazottja lett, ahol a szerveződő múzeum, a környezetvédelem és a helyi sajtó felelőse. A hetvenes évek elejétől rendszeresen jelennek meg cikkei és fényképei a honi magyar sajtóban és Magyarországon. Elsősorban a természetvédelem, növényritkaságok és a helytörténet kérdéseivel foglalkozik. Sokan emlegetik a nagy szakmai lelkesedéssel vezetett honismereti túrát, amelyeken számtalan érdekességgel, és ha kell, humorral fűszerezve, mindig meg tudta ragadni a résztvevők figyelmét. Ez néhány felsorolt lexikális adat, de: • Ki vagy Te, Bogoly János? — Az egyszerűnek tűnő kérdésekre nem mindig könnyű a válasz. Talán azt mondhatnám, hogy pedagógus és népművelő, ha az iskolai végzettségemet és eddigi tevékenységemet számítom. Származásomat tekintve tősgyökeres bodrogközi vagyok, apai ágon királyhelmeci, anyain szentesi. Viszont szűkebb hazámnak nemcsak a Felső-Bodrogközt tartom, hanem hasonló szeretettel viszonyulok a Zempléni-szigethegység déli részén fekvő községekhez és a Latorcán túli Ung-vidékhez is. Ez a tagadhatatlanul érzelmi kötődés lényegében meghatározza érdeklődésem körét. • Mi ösztönöz? — Sok minden. A már említett érzelmi motiváción kívül talán a felfedezés öröme. Nehéz leírni az érzést, amikor az ember rábukkan egy növényritkaságra, lehajolhat hozzá, gyönyörködhet benne, lefényképezheti... még nagyobb élmény, ha olyan fajt vagy élőhelyet sikerül találni, amely eddit itt ismeretlen volt, tehát átélni a felfedezés izgalmát, hisz elsőnek lenni nemcsak nehéz, hanem nagyon szép is. Hasonló a helyzet, ha egy megfakult iratcsomó kibontása után kiderül, hogy eddig még nem közölt vagy elfelejtett helyi vonatkozású adatokat tartalmaz, és még ha nem is mond mindig újat, eget rázót,