Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - KEGYELET - Dobossy László halálára (F.Z.)
KEGYELET benne az emberiesség hallgatott lélegzet-visszafojtva. Talán a Mindenható Isten rendezte így. Nem tudtuk, hogy ez volt az utolsó vacsora. A halál mindig csak egyet lép és egyet suhint. Nem búcsúzni akarok tőled, hanem égig emelni életed. Barátom, testvérem voltál. Hozzád hasonló századonként néhány vagy csak egy születik. Ha életem sodrában hulltam, jöttél hozzám. Nem búcsúzni akarod Tőled, hanem tiszteletet adni neked az írótársak nevében, a Magyarok Világszövetsége nevében... Itt van Magyarország s a határon kívüli üzenethozók... Egy nép kísér Téged az örökkévalóság mezejére. Dobossy László halálára Egy tartalmas élet jutalma az az életmű, melyet a közelmúltban elhunyt Dobossy László hagyott ránk. Hosszú élete ajándékaként szembesülhetett különböző korok világnézeti és erkölcsi problémáival, s tekinthetett vissza ifjúságára, anélkül, hogy megbánnivalója lett volna. Ahhoz a nemzedékhez tartozott, mely a trianoni hazavesztés után új körülmények közé került, s ebben az új helyzetben próbálták megtalálni a megmaradás és az érvényesülés útját. Az „új arcú magyarok” egyik jeles képviselője volt, aki élete során megbecsüléssel és ragaszkodással tekintett ifjúkorára, arra a küzdelemre, melyet — nemzedéktársaival együtt — a Sarló-mozgalom nevében vívtak. Baloldali értelmiségiként hadakozott az előítéletekkel, a nemzetiségi és faji elfogultságokkal szemben. A humánum volt az a vezéreszme, mely munkásságát meghatározta. Egyik kötetének címe, „A közép-európai ember”, akár önmeghatározás is lehetett volna. A mesterségesen szított gyűlölettel és előítéletekkel szemben létezett ugyanis egy másik Közép-Európa, mely programként hirdette a megbékélés eszméjét. Ezt ismerte fel Dobossy László is, és nemzedéke, s ennek érdekében álltak sorompóba. Említett kötetében írja: „Kelet-Közép-Európában (inkább mint másutt) a népi történelem nem ugyanazon a vonalon alakult, mint a nemzetek vagy — főleg — az államok történelme, amelyet külső érdekek és irányított ideológiák befolyásoltak. A hamis tudat visszahatott ugyan az egyénekre, ám nem oly mértékben, hogy a népi történelem természetes menetét eltéríthette volna. Ezért aztán még az ellenségeskedések idején is voltak mélyrétegei, érintkezések, közvetlen egymásrautaltság... fejlődési páhuzamok”. A „közös tünetek” tanulságait ő maga is megszívlelte. A Sarló egyik alapítójaként (és vezetőségi tagjaként), mint a prágai csoport vezetője kapcsolatot teremtett olyan cseh értelmiségiekkel, akik az európai sorsközösséget más
