Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - KEGYELET - Czine Mihály halálára (1929—1999)
KEGYELET lannak vélt ifjúságból, a beszámoló, a maradék idővel számottevető férfikorba.” írtad Nagy Lászlót búcsúztatva. Halálod önmagunkra döbbenés. Életed távolságai! — ezt idézed bennem először. Ha tehetném fordítanék az időn,s a valamikori kisiskolád padjáig hátrálnék Innen nézni az életed. Látni, tudni, mi hozzád ért, és nyomot hagyott benned. S követni, hogyan törsz fölfelé az élet rétegein. Messzi idők — onnan jöttél az élet mélységéből, és jutottál el annak magasságára. Hodász, Szatmár és Budapest. Juhászember családja és az egyetemi tanszék. Az öröklés, a szokás jogán lehettél volna juhász- bojtár. S lettél az irodalom terelő juhásza, tudósa, művelője, az irodalom hírmondója, prédikátora. Az út eleje már ködbe vész. Szegénylegények mesetörténete, innen jövet nőttél legendává. Életed, sorsod Magyarország háború utáni ideje. Másodszor is a tragikus vesztés. Egy nép megbüntetése és bűnhődése. Vádlottak padja határon bévül és határon kívül. Értelmetlen keresztre feszítés. És egy nép új feltámadása. Nehéz idő, embert kovácsoló (nemesítő), de hitványító is. E helyzetben korszakos értékű az emelkedés minden mozzanata. S te ezt felismerted, de sejtjeidben hoztad érzékelő fogékonyságodat és az élet szerelmét. Élményeidből, tapasztalásaidból természetesen következik szellemi, erkölcsi vonzódásod köre és iránya. Megérezted a helyzet meghatározó nagy forrásait. Ady költészete volt számodra a viszonyító pont, a másik eligazító pedig Móricz Zsigmond — „a valóság szerelmese”. Innen gerjed a Te magatartásod alapérzése, a megőrzés az irodalom értékeinek továbbmondása és felmutatása. A móriczi életmű kilátó a huszadik századi magyar irodalom és kultúra irányaira. Kötés, kötődések íhletője. Számodra szinte természetes a következő lépés — a népi irodalom. A kortárs irodalom nagy nemzedéke: Németh Lászó, Illyés Gyula, Tamási Áron, Veres Péter, Szabó Pál, Darvas József, Erdei Ferenc. A közép-európai irodalmak történetének ritka, szinte egyedülálló jelensége: az autodidakták, tudósok, szociográfusok, költők, prózaírók, képzőművészek, zeneszerzők népi, nemzeti programot alkotó elhatározása. S te közéjük fonódtál. Új műfajt formáltál. A személyes ismeretség — mint ismeretanyag — forrás volt a számodra. Láthatod az életanyag művé formálását. Ez második egyetemed. Hány történelmi értékű találkozás részese és tanúja voltál? Te magasra emelve mutattad arcukat, hirdetted őket, hogy váljanak egy nép emlékezetévé. Évtizedeken át hadakoztál, hogy a huszadik századi magyar irodalom más áramlatai mellett a népi irodalom, az egyetemes magyar irodalom természetes részévé szervesüljön. Életük apálykorszakaiban még Németh Lászlót és Illyés Gyulát is tudtad erősíteni. Az Illyést bírálók idején, te a költő világirodalmi rangjáról beszéltél. S magad nemzedéke: színészek, Szirtes Ádám, Soós Imre, Horváth Teri, Berek Kati, Szemes Mari, akikkel tudtál azonosulni, s akikben jelképet láttál. S a nemzeti gondolkodást, a felelősséget s a folytonosságot formáló költők írók nemzedéke: Sánta Ferenc, Juhász Ferenc, Simon István. Nagy Lászlóról,
