Irodalmi Szemle, 1999

1999/1-2 - KEGYELET - Czine Mihály halálára (1929—1999)

KEGYELET lannak vélt ifjúságból, a beszámoló, a maradék idővel számottevető férfikor­ba.” írtad Nagy Lászlót búcsúztatva. Halálod önmagunkra döbbenés. Életed távolságai! — ezt idézed bennem először. Ha tehetném fordítanék az időn,s a valamikori kisiskolád padjáig hátrálnék Innen nézni az életed. Lát­ni, tudni, mi hozzád ért, és nyomot hagyott benned. S követni, hogyan törsz fölfelé az élet rétegein. Messzi idők — onnan jöttél az élet mélységéből, és jutottál el annak magasságára. Hodász, Szatmár és Budapest. Juhászember csa­ládja és az egyetemi tanszék. Az öröklés, a szokás jogán lehettél volna juhász- bojtár. S lettél az irodalom terelő juhásza, tudósa, művelője, az irodalom hírmondója, prédikátora. Az út eleje már ködbe vész. Szegénylegények mese­története, innen jövet nőttél legendává. Életed, sorsod Magyarország háború utáni ideje. Másodszor is a tragikus vesztés. Egy nép megbüntetése és bűnhődése. Vádlottak padja határon bévül és határon kívül. Értelmetlen keresztre feszítés. És egy nép új feltámadása. Nehéz idő, embert kovácsoló (nemesítő), de hitványító is. E helyzetben kor­szakos értékű az emelkedés minden mozzanata. S te ezt felismerted, de sejtje­idben hoztad érzékelő fogékonyságodat és az élet szerelmét. Élményeidből, tapasztalásaidból természetesen következik szellemi, erkölcsi vonzódásod köre és iránya. Megérezted a helyzet meghatározó nagy forrásait. Ady költészete volt számodra a viszonyító pont, a másik eligazító pedig Mó­ricz Zsigmond — „a valóság szerelmese”. Innen gerjed a Te magatartásod ala­pérzése, a megőrzés az irodalom értékeinek továbbmondása és felmutatása. A móriczi életmű kilátó a huszadik századi magyar irodalom és kultúra irá­nyaira. Kötés, kötődések íhletője. Számodra szinte természetes a következő lé­pés — a népi irodalom. A kortárs irodalom nagy nemzedéke: Németh Lászó, Illyés Gyula, Tamási Áron, Veres Péter, Szabó Pál, Darvas József, Erdei Ferenc. A közép-európai irodalmak történetének ritka, szinte egyedülálló jelensége: az autodidakták, tudósok, szociográfusok, költők, prózaírók, képzőművészek, zeneszerzők népi, nemzeti programot alkotó elhatározása. S te közéjük fonódtál. Új műfajt formáltál. A személyes ismeretség — mint ismeretanyag — forrás volt a számodra. Láthatod az életanyag művé formálá­sát. Ez második egyetemed. Hány történelmi értékű találkozás részese és ta­núja voltál? Te magasra emelve mutattad arcukat, hirdetted őket, hogy váljanak egy nép emlékezetévé. Évtizedeken át hadakoztál, hogy a huszadik századi magyar irodalom más áramlatai mellett a népi irodalom, az egyetemes magyar irodalom természetes részévé szervesüljön. Életük apálykorszakaiban még Németh Lászlót és Illyés Gyulát is tudtad erősíteni. Az Illyést bírálók idején, te a költő világirodalmi rangjáról beszéltél. S magad nemzedéke: színészek, Szirtes Ádám, Soós Imre, Horváth Teri, Be­rek Kati, Szemes Mari, akikkel tudtál azonosulni, s akikben jelképet láttál. S a nemzeti gondolkodást, a felelősséget s a folytonosságot formáló költők írók nemzedéke: Sánta Ferenc, Juhász Ferenc, Simon István. Nagy Lászlóról,

Next

/
Thumbnails
Contents