Irodalmi Szemle, 1999
1999/7-8 - ÉLŐ MÚLT - Molnár Imre: „Ady lett életem örökös kísérője...” Boross Zoltán vallomása életéről (beszélgetés)
ÉLŐ MÚLT Beneš és Kramár az elnök akcióit devazuálták, és így ő egy elszigetelt egyéniség lett, akinek a hangja nem jutott éi kifelé. Néhány intézkedést mégis meg tudott tenni, ha nagyon akarta, át tudta törni ezt a záróvonalat. Tehát a nép körében, a magyarság körében kétségtelenül ő szimpátiának örvendett. Nem azt mondom, hogy szerették, hogy rajongtak érte, de szimpátiának örvendett, már csak azért is, mert ő volt az egyedüli nagy politikus, aki lejött a magyarok közé, először Sztregovára, ahol megkoszorúzta Madách Imre szobrát. Elment Losoncra, elment Fülekre, fogadta a magyarok deputációját, a mi deputációinkat, és nagyon érdekes kijelentéseket is tett éppen nekünk. * Hogyan emlékszik vissza erre a találkozóra? — Amikor arra a bizonyos kihallgatásra mentem, 1930. január 27-én, a vonatom egy órakor indult. Ezt megelőzően szigorlatoztam Pozsonyban. Akkor az újságok már hozták, hogy magyar diákdeputáció megy a köztársasági elnökhöz. A köztársasági elnök nevezte ki az egyetemi tanárokat. Tehát mikor bementem az egyetemi tanárhoz, és megmondtam a nevemet, rögtön megkínált cigarettával és megkérdezte, hogy miről fogunk „ott” tárgyalni. Mondottam, hogy a kisebbségi problémákról és a politikai, gazdasági élettel, tudományi élettel összefüggő kérdésekről. A tanárom kikísért az ajtóig. Megrázta a kezemet és sok szerencsét kívánt. A vonaton Prágáig tanulmányoztuk Masaryk írásait. Könyveket vittünk magunkkal és olvasgattuk az elnök kiadványait, részben magyarul, részben németül, részben csehül. Masaryk mentalitását azzal lehet a legjobban meghatározni, ha azt mondom, „a demokrácia discussió”, és hogy „nem Marx, hanem Jézus”... Etikai beállítottságú tudós ember volt. * ...és tudtommal szabadkőműves. — A Szabadkőműves Páholyhoz voltak kapcsolatai, de nem volt szabadkőműves. Szemben Benešsel, aki szabadkőműves volt, és ott is a hatalmával visszaélt és félretájékoztatott. A fogadás legelső felkészülési cselekménye volt, hogy először Edgárnak valami ruhát kellett keríteni, mert nagyon szegény volt, nem volt sötét ruhája. Kék ruhát kerítettünk neki, nagyon jól állt rajta, nagyon elegáns volt. Mi jobb módúak voltunk, ő szegény volt nagyon. így kiglancolva megjelentünk a kakastollas legionista kapuőrnél, felmutattuk az igazolványainkat arról, hogy fogad az elnök. Felkísért minket. Igen ám, de nem volt fehér kesztyűnk. A kabinetiroda főnöke dohogott, hogy „miért nem hoztak fehér kesztyűt, fehér kesztyűbe kell menni az elnök elé!” Mondjuk, nincs fehér kesztyűnk. Hát ő majd kerít. Kerített is nekünk fehér kesztyűt. Mindegyikünknek volt egy fél fehér kesztyű a kezében. Bementünk a köztársasági elnök rezidenciájába, gyönyörű szép rokokó terem volt. Leültünk egy asztalhoz. Hirtelen kinyílt egy tapétaajtó és megjelent az öregúr. Nagyon szimpatikus jelenség volt. A beszélgetés csehül kezdődött el. Bemutatkoztunk. Megkínált minket cigarettával, egyik zsebében egyiptomi cigaretta volt, a másik zsebében pedig Zora, ez volt az országban a legrosszabb cigaretta. Ezt ő szívta. Edgár nem cigarettázott. Jancsi és én cigarettáztunk. A témánk széles körű volt. Több mint egy óra hosszat voltunk nála. Közben háromszor is jött a kabinetfőnök, hogy több generális várja, de ő elhessegette. Nagyon érdekelte őt, amit mi mondottunk.
