Irodalmi Szemle, 1999
1999/7-8 - ÉLŐ MÚLT - Molnár Imre: „Ady lett életem örökös kísérője...” Boross Zoltán vallomása életéről (beszélgetés)
ÉLŐ MÚLT gársági viszonyai rendezetlenek voltak. Sok ember területileg a trianoni Magyarországon kívül született, de mivel ősei esetleg a Dunántúlról származtak, ezek hontalanok lettek. Ezek állampolgársága érdekében a szociáldemokrata miniszterrel, Dérer Ivánnal együttműködve Szent-Ivány József kidolgozott egy állampolgársági és községi illetőségű törvényt, a Lex Dérer—Szent-Iványt. Ezáltal aztán nagyon sok ember csehszlovák állampolgárságot kapott. Azt hiszem, hogy e törvénynek a meghozatala, általában és az egész kisebbségi magyarságban fölébresztette a biztonságosabb életérzést. Elvként alakult ki, „ha már itt lakunk, akkor a fiaink is tanuljanak itteni egyetemeken.” * Tehát ennek következtében lett ön is pozsonyi egyetemista? — Igen, én Pozsonyba kerültem és a Komenský Egyetemre iratkoztam be. Hát persze szlovák nyelvet tanultam a középiskolában, de mégis nagyon keveset beszéltem szlovákul, amikor egyetemre kerültem. Tudvalevőleg én körülbelül 15 éves koromig szlovák szót csak akkor hallottam, ha az ún. szlovák kisiparosok — a drótos, meg a fazekas — lejöttek a faluba, és hirdették kisiparuk gyakorlását. Máskülönben nem találkoztunk a szlovák nyelvvel. A cseh nyelvvel meg pláne nem. A német nyelv volt az, amit a középiskolában kötelező nyelvként tanultunk. A német nyelvet ismerve sokan közülünk Prágába a német egyetemre mentek. Itt persze felmerülhet a kérdés, hogy miért volt a németeknek egyetemük? Masaryknak volt egy feltevése, s ezt nekünk kifejtette később, amikor ott voltunk nála, hogy amelyik nemzetiség egymillió főt számlál, annak jár egyetem. A németeknek három és fél millió lélekszámúk volt. Csehszlovákia három és fél millió németje kapott egyetemet, jogi-bölcsészeti, orvosi és technikai fakultással. Ez egy komplett egyetem volt, mely Prágában székelt, de Brünnben volt német műszaki egyetem is. Úgyhogy nekik totális biztonságuk volt az önképzés terén a saját anyanyelvükön. Mi viszont ilyennel nem rendelkezhettünk. Mi kénytelenek voltunk beiratkozni a szlovák egyetemre, de ez egy olyan szlovák egyetem volt, ahol egy szlovák tanár sem volt. A tanárok, de még a személyzet is cseh volt. Egyetlen kivétel volt, dr. Augustin Ráth, aki tudott és beszélt szlovákul és magyarul is. Joviális, kedves úriember volt, aki a magánjogot tanította, a magyar Térfy-féle tankönyvből. És más régi magyar jogi könyvekből fordított szlovák kompendiumot. A cseh tanárok részben Prágából és Brünnből, részben Olaszországból jártak tanítani, roppant magas szinten előadó jogtudósok voltak. Különösen a közgazdasági ismeretek professzora, dr. Čehrak, aki azonos szinten ismeretette mind a Smith, mind a Marx alapította gazdasági rendszereket. * Miért éppen a jogászi pályát választotta? — Apám jogász volt, és ő ragaszkodott ahhoz, hogy jogász legyek. Egy időben én azt tettem, hogy apám tudta nélkül paralell a filozófiai szakra is beiratkoztam. Tehát van egy bizonyos fokú filozófiai végzettségem is, ahol a klasszikafilológiával és azon kívül a középkori, majd az újkori filozófiával ismerkedtem meg. Engem a filozófiai problémák mindig érdekeltek. De sok hasznát is vettem a későbbi időkben, mert tudtam vitatkozni a marxista tudósokkal és társutasaikkal a materialista elméletekről, a különféle társadalomtudományi teóriákról.
