Irodalmi Szemle, 1999
1999/7-8 - L. Erdélyi Margit : Kánon és műfordítás (értekezés)
KORTÁRS MAGYAR IRODALOM Az Irodalmi Szemle fennállása óta arra törekedett, hogy az egyetemes magyar irodalom részeként erősítse kapcsolatait a kortárs magyar irodalommal, az anyaországival éppúgy mint a kisebbségi helyzetben élő irodalmakkal. Az elmúlt években bekövetkezett változások ellenére úgy látjuk, az irodalom, a művészet sorsa nemcsak az élet perifériájára került, hanem a tájékozódást nehezíti az is, hogy a könyvek jelentős része el sem jut a hazai könyvpiacra. Sőt, a szlovákiai magyar írók művei is jobbára szimbolikus példányszámban jelennek csak meg. Arról nem is szólva, hogy a súlyos elszegényedés miatt ma már az a tömegigény is megszűnt, mely a korábbi években a kortárs irodalom olvasóit jellemezte. A kialakult helyzetben az irodalom (a nemzetit is beleértve) sajnálatos módon csaknem fantomirodalommá vált. Ismeretlenné az olvasó számára. Ezért gondoltunk arra, hogy a korábbi évek gyakorlatához visszatérve időről időre bemutatjuk a lap hasábjain a kortárs magyar irodalom érdemes alkotásait. A sort az erdélyi, a romániai magyar írók alkotásaival kezdjük. Válogatásunk a Látó (marosvásárhelyi irodalmi folyóirat) és a kolozsvári Helikon (az egykori UTUNK utódlapja) számaiból készült. Külön örömünkre szolgál, hogy Lászlóffy Aladár kiváló elemzésében bemutathatjuk a közelmúltban elhunyt Székely János munkásságát.
