Irodalmi Szemle, 1999
1999/7-8 - KORTÁRS MAGYAR IRODALOM - Kovács András Ferenc: Marosvásárhelyi sorsok (vers)
KORTÁRS MAGYAR IRODALOM KOVÁCS ANDRÁS FERENC Marosvásárhelyi sorsok Markó Béla barátomnak Meghalt Shakespeare. Meghalt Cervantes úgyszintén. Külön-kölön múltak ki: egy napon... S míg írom ezt — megül cemende gúny, mint Halvány maszat, nyál talmi tegnapon. Meghalt Cervantes. Meghalt Shakespeare is. Még 1616 volt — 5 tavaszi. A Természet egyszerre nem bír ismét Legyűrni két ily meglakolt ravaszt! Meghalt Shakespeare. Cervantes nemkülönben. Másutt, de egyazon Szent György-napon... Értük se dőlt a kortárs könnyözön... Nem! Közöny legelt a két megtört agyon... Halott Cervantes? Shakespeare? Einye-beinye, 1616 április!... Megél belőlük, hírük egyre fejve, Komédiás, poéta — pár dilis! Meghalt Hamlet. Temették Don Quijotét. Nem gyászoltak Stratfordtól Madridig... Értük viszont ma tintát ont, ki jótét Műélvező — hacsak nem vak s frigid! Halott Shakespeare, Cervantes is halott rég: 1616-ban, midőn Marosvásárhely új címert kapott épp, Hogy győzzön átkos, csörtető Időn! Meghalt Cervantes, Shakespeare! Él a címer! Bethlentől hozta jó Borsos Tamás... Nagy történelmünk kis csatákat így nyer — S te nyeld levét, mert megborsozta más!...
