Irodalmi Szemle, 1999

1999/7-8 - Fellinger Károly: Mézeskalács szívek II., Égig érő vadkörtefán, Lehullanak a levelek (versek)

Feliinger Károly versei

az idősebb társak.

Morzsolódik az a kenyér, hull a morzsa bőven, fénylő sírhalmok talán egy csöndes temetőben.

S mikor már e sírhalmokon nem nő más csak cserje, leszáll ott a kék madár, hogy gallyát összeszedje.

Égig érő vadkörtefán van egy kicsi fészek, melyben sohasem ér véget ez a röpke élet.

Kikelti a fénylő napot, a csőrébe rejti, felszáll vele a kék madár, azután elejti.

Lehullanak a levelek

Lehullanak a levelek, megágyaz az este, egyik fiú, másik leány, bölcsőjük keresve.

Ám a fának a leghegyén, magára maradtan, tépelődik egy levélke, nagyot sóhajt halkan.

Kicsi szíve el-elszundít, azt álmodja végül, táncra kéri fel a szellő, ő meg beleszédül.