Irodalmi Szemle, 1999

1999/7-8 - Fellinger Károly: Mézeskalács szívek II., Égig érő vadkörtefán, Lehullanak a levelek (versek)

Feliinger Károly

Mézeskalács szívek II.

Kosztolányi Dezsőnek Rongybabámat alig láttam, úgy mentem el betegen, sem az anyám, sem az apám nem törődtek énvelem.

Mint egykor a Vörös-tenger, szétvált útjuk, ó, igen, s fejem fölött összecsaptak a hullámok csendesen.

A föld alatt, a föld alatt a hétfejű némaság mint a sárkányölő bajnok, legyőzöm az angyalát.

Míg az anyám az apámmal hajba kap egy éjszakán, hogy melyikük viheti most magával a rongybabám.

Édesgetik, babusgatják, szólítják a nevemen, nekem meg csak a némaság, könyörög, hogy kegyelem.

Égig érő vadkörtefán

Égig érő vadkörtefán van egy kicsi fészek, melyben sohasem ér véget ez a röpke élet.

Égig érő vadkörtefán az új boszorkányok, kenyeret szelnek a holdból