Irodalmi Szemle, 1999
1999/7-8 - Csontos Vilmos: Megtanultam, Elszalad..., Kilencvenen túl (versek)
Csontos Vilmos versei Pihen a toliam ______ P ihen a toliam, fáradt a kezem, Lusta a véna, — túl kilencvenen. Ha olykor mégis szárnyat bontogat, Fásultan szárnyal már a gondolat... Szunyókál a kedv, — nincs, aki ölel, Életre csókol —, furcsa köd föd el. A szív ütemez még, de a lábam Elnehezült a sors mocsarában... — Pihen a toll — pihenjen, hagyom. Erőltetni kár — nem is akarom. Ha ritkán mégis szikrát vet az agy; Rábólintok — a papír is szabad... Kilencvenen túl Ahogy szaladnak az évek, Zsibbadnak a szenvedélyek. A hangok szertehullanak, Fülemben foszlányuk marad, Félsüketen fél az élet, Szűnnek tervek és remények... Hű táplálóim a „voltak", Bár az emlékek kopottak: A múlt varázsa és színe, S az Isten-közelség hite, Az egyetlen, mi ösztönöz, Ami még az élethez köt. Kilencvenen túl ez, ami Csekély vigaszt tud nyújtani, S a maradáshoz, ami még Táplálja a vénült hitét. Talpon maradni, úgy lehet Elviselni az életet...
