Irodalmi Szemle, 1999
1999/7-8 - Csontos Vilmos: Megtanultam, Elszalad..., Kilencvenen túl (versek)
Csontos Vilmos Megtanultam Csörgő sapkás bohóc sose voltam, Népem között józanul mozogtam. Dalaimat sose kitaláltam: Az ösztönzött szóra, amit láttam. Mit átéltem, adott bölcsességet, Megtanultam, százarcú az élet. Napfénnyel, ha csábít kora reggel: Este szemem megtelhet könnyekkel... Megtanultam nyitott szemmel járni. Tudtam, lehet jó nyomra találni, Ha a lépés se jobbra, se balra, Az akarást meg a szív dobbantja!... Elszalad... Elszalad a nap, hónap, év, S az élet alkonyatba ér. Széthullnak vágyak, remények, Nem születnek költemények... Ha olykor jő is gondolat, Csupán rímes foszlányokat Érzek ekkor a toll alatt, Csupán nyom lesz, mi megmarad. — Mégis ez a nyom a lényeg: Ez tölti ki az egészet. Ebből áll össze az a kép, Mely nélkül üres a közép. Nélküle nincsen tartalom. Azért hát csordulj ki — dalom. Összerakva a csöpp részek, Együtt képeznek egészet...
