Irodalmi Szemle, 1999

1999/7-8 - Gál Sándor: A legnagyobb törpe (Történelmi kabaré) 1.

A legnagyobb törpe

hős Milan Rastislav emlékéért. Más kérdés, hogy a szlovákok minduntalan feszegetik a szerencsétlenség kivizsgálásának a szükségességét, annak ellenére, hogy én világosan megmondtam mi történt, s azt is, hogy ami történt, hogyan történt. De ők csak nem akarnak belenyugodni ebbe... Képtelenek felfogni azt a kicsinységet, hogy generális lehet akárkiből, de hős alig. S azt sem fogják fel, hogy a politikában nem a generáliscsinálás a művészet, hanem az államalapítás. Ahhoz tüdő kell, nem díszsortűz meg csillagok, üstökös... Bizony! Tüdő, hogy bírja az ember szusszal. Mint Trianonban is... Érveimnek még a negyedét sem soroltam fel, amikor sire George Lloyd már békésen szuszogott, s később mindent aláírt, amit az asztalon elébe tettek. S a memorandumaim is! Mind a tizenegy... A helyzet eléggé veszélyes volt, ez közismert tény, így hát egyedül láttam hozzá jövő akcióink előkészítéséhez... S mindent források, bibliográfiák nélkül voltam kénytelen elkészíteni. És sikerült! Sikerült, mert ezeknek az elaggott méltóságoknak halvány sejtelmük sem volt a történelemről. Csupán annyit tudtak, hogy Bécstől keletre már minden Balkán... Dákó meg román. Az itteni valós geopolitikai állapotokról sejtelmük sem volt. Könnyűszerrel bizonyítottam be, hogy a Felvidéket már a VI. században mi, csehek birtokoltuk, hogy a Nagymorva Birodalom déli határai lenyúltak a Földközitengerig... Vagyis az volt egykor a cseh tenger. A Földközi... S azt is elhitték, hogy a csallóközi magyarok küldöttsége Tomáš tatyícsektől a Csallóköz hozzánk csatolását kérte. Úgy bizony! Holott az egész „küldöttséget” én találtam ki, ott helyben, azon filozófiai tézis alapján, miszerint ami elképzelhető, az lehetséges.

Ma már kockázat nélkül kimondhatom, hogy politikai sikeremnek ez volt az egyik kulcsa. Uraim! Tessék ezt megjegyezni! Ami elképzelhető — az lehetséges! E mondat erejével sikerült egyedül lerombolnom az egész Osztrák—Magyar Monarchiát — a népek börtönét. S azóta a barbár germánok s a még barbárabb magyarok a lábam előtt hevernek. Mit hevernek!? Nyüszítve vonaglanak. És be kell vallanom, hogy édes számomra látása vonaglásuknak. Kijelenthetem ország-világ előtt, hogy nemzetem — ideértve a regényhőssé lett Josef Svejket, a derék katonát is — a demokrácia és humánum hőse. Nagy nemzetemet Isten arra teremtette, hogy a demokrácia pillére és a barbár germán—magyar—avar—mongol—tatár törzsek között a béke őre legyen... A nagy béketáboré! Mert: a béketábor legyőzhetetlen...