Irodalmi Szemle, 1999
1999/7-8 - Gál Sándor: A legnagyobb törpe (Történelmi kabaré) 1.
A legnagyobb törpe TOMÁŠ: Hozta Isten Eduard! Igen örülök annak, hogy elfogadta meghívásomat. EDUARD: Oh, professzor úr! Részemről a szerencse, s csak a köszönet hangján szólhatok, mindazonáltal... TOMÁŠ: Csak semmi érzékenykedés! Egy vérbeli politikus, aki a rothadó Monarchiát szándékszik szétzúzni, nem eshet hasra semmi nagyság előtt. Hogy ide kérettem, kedves Eduard, az a történelmi szükségszerűségből következik. Olvastam néhány szenvedélyes osztrák—magyarellenes írását, amelyek, valljuk be férfiasan, hiszen egymás között vagyunk, gyakorta alig is súrolják a valóságot, ám keményeknek mondhatók és célirányosaknak. Ugyanakkor a nagyhatalmak figyelmét és érdeklődését is felkelthetik, sőt, ahogy tapasztaltam, már föl is keltették. Amiből következik, hogy ügyünk támogatása várható tőlük EDUARD Öröm számomra ezt hallani, mindazonáltal... TOMÁŠ: Természetesen mindazonáltal ezt a nagyon fontos tevékenységet oly módon lesz hasznos folytatni, ha abba nem csupán a mai célokról, hanem a holnapi terveinkről is elejtünk egy-egy hatásos frázist. Nemdebár? EDUÁRD Magam is gondoltam már erre, mindazonáltal... TOMÁŠ: Igen... Azt hiszem, érdemes volna foglalkozni a pittsburgi módszerrel, amelyet — ne vegye dicsekvésnek részemről — a szlovákokkal szemben alkalmaztam. EDUARD Ilyen nemzet ugyan nincs, de szívesen venném, ha az iméntieket kissé részletesebben kifejtené, professzor úr. TOMÁŠ: Ezért hívtam ide, barátom. Előrelátóaknak kell lennünk, drága Eduard. S minden irányban! Még a maffiát illetően is. A pittsburgi példát azért említettem, hogy a bekövetkező, s oly nagyon várt eseményeket szem előtt tartva, a további munkáiban — megjegyzem, ezt a magam részéről is irányadónak tartom — ezt a módszert is alkalmazhatja majd. Előre ünnepélyesen biztosíthatom, hogy nem fogom a plágium vádjával illetni. EDUARD. De kérem, professzor úr! Mit gondol rólam? TOMÁŠ: Nem gondolok semmit, csupán emlékeztetném a Jednota, a Szlovák Liga s az általam aláírt Egységokmány aláírásának dátumára. EDUARD. Nevezetes, történelmi dátum. Pontosan emlékszem rá, professzor úr... TOMÁŠ: Noshát! Ha arra is emlékszik ezzel együtt, hogy május harmincadika az Államokban ünnep, akkor ebből milyen következtetést von le? EDUARD: Ebben a pillanatban, professzor úr, semmit... De majd utánanézek... TOMÁŠ: Nem kell fárasztania magát, közlöm Önnel, hogy az USA-ban az ünnepnapokon aláírt közokiratok nem érvényesek. Azonkívül az Egységokmányt aláíró szlovákok mind egy szálig az USA polgárai voltak, én meg de facto és de jure még osztrák alattvaló. EDUARD: Hát ez csodálatos! Megáll a szívverésem... Ha nem tévedek, ezek szerint, ugyebár... TOMÁS: Nem téved, Eduard. Ez az okirat érvénytelen, s amikor majd alkotmányunk elfogadásáról kell döntenünk, s egyben arról, hogy mi legyen
