Irodalmi Szemle, 1999
1999/7-8 - Gál Sándor: A legnagyobb törpe (Történelmi kabaré) 1.
Gál Sándor ezekkel az elmagyarosodott drótosokkal és területükkel, a fenti tényt, mármint a pittsburgi szerződés érvénytelenségét megfelelő eréllyel juttathatjuk érvényre. EDUARD: Hát ez kolosszális! Ahogy így hallgatom, professzor úr, az az érzésem, hogy egyelőre igazán még nem vagyok méltó az Ön bizalmára és megbecsülésére. Mert ez az előrelátás, ez a történelmi sugallatosság nem csupán grandiózus, de példátlan is egyben. Nem is szólva a cselekvési lehetőségeinkről délkeleti irányban... A Dunáig... TOMÁŠ: Tovább, Eduard! Tovább! Egy korridor Fiúméig. Ott a tenger, a kikötők... De ez maradjon egyelőre kettőnk között. Most azonban egy konkrét feladat megoldására kérem, elsősorban a mi szlovákjaink — hogy mondjam csak? — megnyugtatása végett. TOMÁŠ: De professzor úr... TOMÁŠ: Milan Rastislavról van szó, aki francia felesége révén bekerült a legjobb párizsi körökbe... Állítólag. EDUARD Gondolom, professzor úr, egyetért velem abban, hogy ez a csillagbámuló holdkóros katonaféle figura a politika sakktábláján parasztként is csak nagy jóindulattal jöhet szóba... TOMÁŠ: Ha már példának a sakkot említette, vannak szituációk, amikor a játszmát egyetlen paraszt dönti el... Esetleg föláldozása révén... Csak fontolja meg, Eduard... EDUARD Ez esetben, természetesen, mint lehetőséget, nem vitatom. Sőt, helyeslem! A többi pozíció kérdése, ha nem tévedek... TOMÁŠ: Nem téved Pontosan a fején találta azt a bizonyos szöget, barátom. Azt hiszem, ha már így egyetértünk a lényegesebb kérdésekben, Milan Rastislavnak fölajánlhatnánk a hadügyi tárcát. EDUARD A hadügy veszélyes terrénum; a katonákat gyakorta éri végzetes baleset, elvégre bármikor felrobbanhat valami lőszerféle. TOMÁŠ: Azt hiszem, a részletekkel ráérünk később is foglalkozni. EDUARD Hogyne, természetesen... Aztán majd Bradlón szép, nagy és méltóságteljes ünnepség keretében felavatjuk az emlékművet. TOMÁŠ: Bradlón? Miért Bradlón? Pressburg nem volna jobb? Mondjuk jelképnek a koronázó templom... EDUARD Csupán azért gondoltam Bradlóra, mert szép a táj. De szóba jöhetne esetleg Milan Rastislav szülőfaluja Košariská... Ha emlékezetem nem csal, igen Košariská. TOMÁŠ: Nem rossz, sőt, mondhatnám, felemelő az ötlet. Most azonban arra kérem, keresse meg nevemben Milan Rastislavot, s kérje fel az együttműködésre. Természetesen kínálja föl neki a hadügy vezetését. Végtére katona, ha holdkóros is... Ha megállapodott vele, Watson vagy Björnson révén szivárogtassa ki az egyesülési elképzeléseket. Tegyen rá mindent: népszavazást, demokráciát, emberi és kisebbségi jogokat... De hiszen ebben Ön, Eduard, nagymester. Fantáziájára bízom a Monarchia züllöttségének világgá tárását. De Bradlót egyelőre ne említse... EDUARD Mindazonáltal-. TOMÁŠ: Munkára fel, Eduard!
