Irodalmi Szemle, 1999

1999/7-8 - Gál Sándor: A legnagyobb törpe (Történelmi kabaré) 1.

Gál Sándor

használja azt bátran. Ennek ellenére tessék mindent halálosan komolytalanul játszani.

Mielőtt a háttér-Európára vetülnének a reflektorok fényei, azt az indulót dúdolhatnák a szereplők, hogy:

Na tú svätú Katerinu,

Kateíinskú nedeľu,

GVerbovali šuhajička na vojnu:)

Stb.

Lelkiismereti okokra hivatkozva három tudatos történelemhamisítást vall be a szerző:

1-2 Eduard soha nem találkozott Adolffal és Švejkkel.

3. Milan Rastislav szerette a repülőket. Állítólag kitűnő pilóta volt. Lehet, hogy ez lett a veszte. Ám — többek szerint — a zuhanás is repülés...

Zárójel II.

TÖRTÉNELMI ELIGAZÍTÁS AVAGY SZERZŐI ELÖLJÁRÓ BESZÉD

Mindazt, amit a következőkben olvasni, hallani és látni fognak, létező dokumentumok alapján foglaltam össze.

Azonban!

Azonban, amiként a történelem során a politikában gyakorta megtörtént, nem létező dokumentumokat is fölhasználtam, olyanokat, amelyek úgy hitelesek, hogy nem hitelesek. Sőt! Olyanokat is nyugodt lélekkel idézek, amelyek létezése teljesen kétséges, pontosabban olyan dokumentumok is szerepelnek e posztabszurd játékban, amelyeket a szerző feltehetően, sőt határozottan önkényesen fogalmazott ide. Magyarán szólva ezek mind kitalációk. Ebben hősöm, Nagy Eduard példáját követem, aki egy felelőtlen vallomásában memorandumai kidolgozásával kapcsolatos módszeréről így nyilatkozott: „...majdnem mindent improvizálva, források, bibliográfiák nélkül készítettem el...” így Eduard, a legnagyobb törpe! Tehát ha valaki arra vetemedne, hogy a továbbiakban elhangzó/olvasható idézeteket és párbeszédeket szándékában állna ellenőrizni, nos, azt a halandót nagy szamárnak tartanám, s szándékáról lebeszélném. Ellenben határozottan állíthatom, hogy minden név mögött hiteles történelmi személyiség lappang. Ám amint tudjuk, nem a név a fontos. De nem ám!

Ennek ellenére mi itt és most a gyökereket keressük.

Mi több: nem csak keressük, de mélyre le is ásunk; leásunk a mélységes mély anyaföldbe, s felszínre hozzuk az (i)gazságot!

Izé... Vagyishogy létező és nem létező dokumentumok erejével, ahogy mondani szokás, megcsináljuk a történelmet, mindazonáltal...

Mindazonáltal határozottan haladunk előre meg oldalra is, sőt, meg is állunk, hogy önmagunkat is elmellőzhessük, amúgy történelmietlenül, trianonizált himnikus énekeken ringatózva, hogy hol van honom, meg hogy hol a hazám, amikor zeneg az ég a Tátrán s villámok cikáznak...