Irodalmi Szemle, 1999
1999/7-8 - Zs. Nagy Lajos: Kánikula, Galamb repült Zsély fölé (versek)
Zs. Nagy Lajos Kánikula Uram, uram, miért hagytál el engem? Itt bóbiskolok a keresztfán, ellepve csicsergő madaraiddal, néma férgeiddel, hernyóiddal. Úgy meginnék egy féldecit! — — mit bánom én: lehetne akár konyak is! — Pilátus mossa kezeit, hogy így, meg úgy, ő nem talál bennem semmi bűnt, semmi hibát, de azért elfogatott, mint valami alföldi kapcabetyárt. Rendet kellene már csinálni ebben a hülye konstrukcióban. Mert mi az, hogy itt lógatnak engem ezen a feszületen, azt hiszik, megbánom, hogy a világra jöttem? Hát ide azzal a rohadt féldecivel! Figyelj ide, te centurio, tudod te, mi az a magyar lélek? A magyar lélek az egy csoda, figyeld meg, mindig van valaki, aki alá (írja A trianoni szerződést...) Ezen a rohadt keresztfán nem lehet pálinkát kapni, és mindig van valaki, aki nem meri leköpni Trianont...
