Irodalmi Szemle, 1999

1999/7-8 - Duba Gyula: Joyce-szal Ontario tartományban 3. (esszénovella)

Joyce-szal Ontario tartományban 3.

származású félzsidó, a régió értelmiségije, személyes ismerős! Ismerős, már-már atavisztikus, szinte tudatalatti hiányérzete is! Aztán a vitaestek gondolatkáosza. Joyce hősei ilyen gondolatokkal bíbelődnek! „Hogy a republikanizmus a legideálisabb államforma. Hogy a nyelvkérdés előbbre való, mint a gazdasági problémák.” Majd szellemi dilemmák! „A művészet feladata, hogy eszméket nyilatkoztasson ki számunkra, alaktalan spirituális esszenciákat. Egy műalkotással kapcsolatban a legeslegfontosabb kérdés, hogy az élet milyen mélységeiből fakad. Gustave Moreau festészete az ideák festészete, Shelley legmélyértel- műbb költészete, Hamlet szavai lelkünket az örök bölcsességgel hozzák kapcsolatba, Platon ideavilágával. Minden egyéb önképzőköri locsogás.” Leginkább azonban elmúlt idők tanulságai merülnek fel, a történelem! „Ha tudni akarjátok, milyen események borítják árnyukat a Lear király, az Othello, Hamlet és a Troilus és Cressida pokoli korszakára, azt figyeljétek, miképpen oszlik el az árnyék. Mi nyugtatja meg szívét egy embernek, akit mint Ulyssest, baljós tenger hányatott, s mint Pericles, Tyrus hercege megpróbáltatott?” Eképpen vitáznak Stephen Dedalus és társai, s körükben a kevés szavú Bloom úr, a történelemtudat szörnyűségei és kutúrtörténeti finomságok között hányódva, nyugtalan árnyakkal és múlt félelmek emlékével megterhelt tudattal, a Sin Fennel a háttérben, napi nyers élettények és műveltségük homályos tartalmainak ütközésében és útvesztőiben bolyongva s számunkra is oly ismerősen! Egészen közép-európai módon, ironikus felülnézetből szemlélve sorsukat és önmagukat, magabiztosan, s valahogy mégis elesetten! Roppant idők súlya és tanulságai nyomják őket, szinte agyonlapítva egyéniségüket, s ugyanakkor egykori tragédiák utóéletének hőseiként és késői utódaiként. Elnyomva érzi magát a nyelv, a nép, a nemzet! Mintegy az elnyomottság és kisebbségi érzés folyamatos sejtése és megélt állapota! A lázadás kilátástalansá- ga és a véres megtorlás lehetőségének rettenete! S ami mindebből következik, a pusztuláson felülemelkedni kívánó hősi tudat és élni akarás! Tudatalatt talán érezve néha, hogy mindez bizony nagy adag romanticizmus, identitászavarral vegyes szép álmodozás és valóságosnak elfogadott pszeudolét! Ez Bloom úr, Stephen Dedalus és társaik, s néha mi magunk is, közép-európai értelmiség, kisebbségi gondolkodás, süllyedő régiónk.

A távolban Ontario tartomány. Távoli föld, messzi jelenség. A másik lehetőség! Csábítóan hívogató, mint egykor Odüsszeusz és régi hajósok számára a szirének éneke. Szívszorító kettősség, Közép-Európa bukása kezdődhet vele. Tudunk a tartományról, bár nem ismerjük, mégis a vonzásában élünk, míg saját valóságunk taszít. Fiatalságunkban e kettősség már ma elültetheti az elvágyódás szellemét. Ésszerűbb élet utáni vágy! Sikeresebb sors lehetőségének bűvölete. Régiónk annál jobban gyengül, minél többen hagyják el, s nem az elmenők számával arányosan gyöngül, hanem valahogy négyzetesen, mert többnyire a legértékesebb fiataljait veszíti el.

Közép-Európa másképpen is veszélyben van. Amennyiben sikerül ésszerűbb létformát kialakítania, a jó változások is a régi Közép-Európa bukását sürgetik. De ha megmarad a réginek, kis népek-nemzetek romantikus csataterének, szép és nemes vágyak és átkos szenvedélyek küzdőterének, hit és emberség temetőjének, kiszámíthatatlannak és zűrzavarosnak, Európa- s